Mint a légióban

Kikoptak az új posztok a blogról. Ki is betűzném magamból mindazt, amim van, de nehéz szavakká formálnom az egészet, és az sem segít, hogy a legtöbben csak ufóként pislognak rám és sajnálkoznak, ha mégis megteszem, de látom rajtuk, hogy érteni nem értik.

Vicc kategória, mikor valaki a szülés utáni napon arról áradozik nekem, hogy micsoda gyönyörű dolog ez az anyaság! Igen? Miért, mégis honnan tudja? Mit tapasztalt már belőle? Nem mondok olyan baromságokat, hogy hát a szülés volt a dolgok könnyebbik része, pláne ha valaki nem a rapid vonalon szült, de azért még fingja nincs az egészről másnap.

Add fel teljesen önmagad – ez az anyaság. Ennyi. Ne akarj te magaddal foglalkozni. Ne akarj szépen kinézni, mint egy nő. Ne akarj kikapcsolódni, mint bárki más. (Jaj, hát persze, a babával való foglalkozás maga a kikapcsolódás, én hülye…) Ne legyenek álmaid, vágyaid, és úgy egyáltalán, ne akarj te semmit. Csak így tudsz maximálisan rá figyelni, csak így nem fog zavarni, hogy még mindig nem alszik, hogy még egy kört kell tolni a zenélős kis vonatot, és hogy ezredjére is rá kell szólni, hogy nem esszük a koszos cipőket, mert nem érti még azt a szót, hogy “nem”. De ha nem akarsz a napjaidtól semmit, akkor mindez nem zavar, mivel a nap 24 órája csak arra van kitalálva, hogy a gyönyörtől párás tekintettel lesd minden mozdulatát.

Add fel teljesen önmagad, és akkor talán nem fog zavarni, hogy hullafáradt vagy. Hogy – némi túlzással persze, de – egy spartathlon kutyafasza a mindennapjaidhoz képest, és ezt ha akarod, ha nem, ha van kedved, ha nem, csinálnod kell. Mert amíg a gyermek meg nem tanul kapaszkodni, addig úgy ül elengedett kezekkel a karodon, mint egy légtáncos, és ha bármi mást – saját táskád, pelenkás táska, bevásárlószatyor, babakocsi, stb. – vinnél még magaddal, akkor jó, ha növesztesz még legalább egy kart és/vagy megduplázod az izomerőd rövidtávon, mert bizony szükséged lesz rá, ha nem akarod, hogy fejest ugorjon az aszfaltba, és hát nyilván nem akarod.

Szóval még keresem az egész szépségét, és nem, gyermekem egyetlen mosolya nem ér fel 24 óra gyönyörrel, még ha imádom is Őt, és 100 puszit kap is még mindig minden nap.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s