Kinek éri meg a hátizsákos világcsavargás és kinek nem?

Bár egy ideje az effajta kalandozások kimaradnak az életemből, jó olvasni, hogy másban is bizsereg az érzés, él a vágy, hogy kimozduljon a fix pontból, és elinduljon világot látni. Nem különben, ha az ember lánya már hetvenen felül van.

AnnaCsavar

P1080787Itt ülök a budapesti lakásomban, odakint  redves-nedves ősz van. Mögöttem egy kalandokkal teli három hónap Peruban és Ecuadorban. Valamint  vagy tizennyolc bejegyzés, fejezetek ebből a fergeteges csavargásból. Megszokhatatlan, hogy én leírom őket, csatolok hozzájuk néhány  fotót  és szinte azonnal olvasni kezdik, szerte a világban.Már aki ért magyarul. Ez tényleg megszokhatatlan élmény.

Szóval, most visszagondolva: tényleg nem semmi. Jártam az Andokat, tapostam a sarat trópusi esőerdőkben, megragadtam kis falvakban, bolyongtam nagyvárosokban, vad rítusokban vettem részt, láttam sámánt varázsolni, búvárkodtam az óceánban, cápák közt, bolyongtam isten háta mögötti szigeteken, dolgoztam óvódában, tanítottam iskolában, stb. stb.Közben volt kemény tél és trópusi nyár, szóval minden. Sose tudtam pontosan, mi történik majd velem holnap vagy egy óra mulva. Sodródtam, improvizáltam, összecsapódtam emberekkel, együtt maradtunk egy darabig, elváltunk, minden nap hozott valami meglepetést , én meg hoztam rengeteg rossz döntést, néhányszor szerencsém volt, néhányszor befürödtem.

Egyetlen biztos pontom, a “házam” a hátizsákom volt, 50 liternyi összkomfort…

View original post 452 more words

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s