Időszámítás

Hamarosan ismét véget ér egy év, levonhatjuk a tanulságokat és fogadkozhatunk, hogy ezentúl dolgokat másként csinálunk. Másodpercre pontosan ragaszkodunk 2015-höz, és csak ha már elütötte az éjfélt az óra, akkor engedjük el ezt az évszámot és kezdünk barátkozni az újjal.

Elég nagy adag infantilizmus van azért ebben, ha belegondolunk, hogyan is született meg az a naptári rendszer, amiben jelenleg (itt Európában) élünk. Az idő tényleg oly relatív. Egyrészt tünékeny maga a pillanat, ami bár még csak most volt maga a jövő, oly gyorsan múlttá válik, hogy fel sem fogjuk. Másrészt már az országunkon belül is különbségek vannak, még ha nüansznyiak is a pontos időt illetően, nem hogy több száz és ezer kilométerrel arrébb tőlünk. Harmadrészt a különböző kultúrák maguk is másképp határozzák meg az évi origót, mert nem mindenkinél január 1-jén indul ám az újév.

Ha csak Európáról beszélünk, már itt is bajban voltak eleink a viszonyítási pontokat illetően, hiszen elég nagy csúszásokat generáltak az egyes naptárak, ahogy haladt előre az idő (vagy inkább mi az időben). Már az ókorban is igény volt arra, hogy az időszámítás legnagyobb egysége, az év olyan hosszú legyen, mint amennyi idő alatt a Nap a Föld körül (ma már tudjuk, látszólagosan) egy teljes kört megtesz. A Iulius Caesar idejéig használt naptár ennek a követelménynek nem felelt meg; egyre jobban eltért a Nap járásától, ami azt eredményezte, hogy például egy eredetileg tavaszi ünnep már nyárra esett. Ez a helyzet tette szükségessé az időszámítás újbóli és pontosabb szabályozását.

Julius Caesar Kr. e. 45-ben elrendelt naptárreformjának két eleme volt. Azért, hogy a felgyülemlett naptári „késést” helyrehozzák, a 44. esztendőt meghosszabbította, illetve a helyreállt rend megőrzésére pontosította az addigi tökéletlen számítási módot. A naptár az alexandriai görög csillagász, Szoszigenész segítségével készült, és célja a keringési idő szerinti év (melyet Hipparkhosz állapított meg) közelítése volt. Szoszigenész 709. március 21-ére határozta meg a napéjegyenlőség napját, de az év kezdete március 1. maradt.

Az új számítás már elég jól megközelítette az év valós hosszát, de 128 évenként mégis okozott egy napnyi eltérést. A lassú csúszás egyre nagyobb gondot okozott az egyházi ünnepek kapcsán, ezért került sor a XVI. században a Gergely-naptár bevezetésére. A katolikus országok gyorsabban, a protestánsok lassabban vették át az új számítási módot, egyes ortodox államok csak a XX. században fogadták el.

Az ortodox egyházak egy része egyházi naptárként mind a mai napig a juliánus naptárat használja, más része időközben áttért a Gergely-naptárral szinte identikus új julianus naptárra. Ez okozza például a karácsony eltérő napon való ünneplését a julianus naptárnál maradt ortodox egyházaknál. (x)

A julián naptár egy éve és a szoláris év között az évenkénti eltérés kicsit kevesebb, mint negyed nap. A minden negyedik évben beiktatott egy szökőnap viszont már túl sok korrekció, így a naptár 400 év alatt kb. három nappal előzi meg a tropikus évet. A Gergely naptár ezt egyszerű és szellemes módon úgy hozza rendbe, hogy a 400-zal nem osztható kerek évszázadok nem szökőévek, hanem 365 napos évek maradnak. Így 1700, 1800, 1900 nem voltak szökőévek, míg 2000 az volt. A még ezek után is fennmaradó eltérés 3320 év alatt okoz majd egy nap eltolódást. A jelenlegi számítások szerint 4782-ben várható legközelebb, hogy egy napot ki kell hagyni a Gergely-naptár és a szoláris év különbsége miatt. (x)

Micsoda matek, nem igaz? Kit érdekel a biológiai óra, a Hold közvetlen hatása a Földre, vagy az évszakok változása? Segítünk, barátom, nem kell neked a Napot figyelned, majd mi átállítjuk az órádat a nyári időszámításnak megfelelően! …ami egyben majd a GDP-t is szolgálja, természetesen.

(Kék: jelenleg van nyári időszámítás, sárga: jelenleg nincs, de korábban volt, piros: nincs és soha nem is volt.)

Van egy nagyszerű könyv (Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak), mindenkinek ajánlom, amelyben – sok más meghökkentő, mégis nagyon követhető gondolat mellett – arról is szó van, hogy az aboriginalok (ausztrál bennszülöttek) miért nem ragaszkodnak a naptári dátumokhoz, így például a születésnapokhoz, íme:

Lélegzet visszafojtva hallgattak, amikor a születésnapi ünneplésről, tortákról, köszöntőkről, a betöltött évekkel azonos számú gyertyákról és ajándékokról meséltem.

– Miért van erre szükség? – kérdezték. – Mi akkor ünneplünk, ha valami rendkívüli történik. Az öregedésben nincs semmi különös. Nem kell hozzá erőfeszítés. Megy az magától is!

– Ha nem ünneplitek meg azt, hogy valaki idősebb lesz egy évvel – érdeklődtem -, akkor mit ünnepeltek?

– Azt, ha valaki fejlődik, ha jobb lesz – hangzott a válasz. – Akkor ünneplünk, ha valaki érettebb, bölcsebb emberré lesz, mint amilyen az előző esztendőben volt. És mindenki maga jelzi a többieknek, ha eljött az ünnepség ideje.

Milyen nagyszerű is ez, nem igaz? Vajon hány év telne el így születésnap nélkül? Hány év telne el, amíg úgy érezzük, tettünk egy lépést magunknak előre a saját fejlődésünkben? Mégis ebben több értelmet érzek, mint az idő múlását ünnepelni. “Megy az magától is!” Mivel hát én is része vagyok e kultúrkörnek, mely oly rég honol országunkban, én is lapozom a naptárt és lesem a másodpercek múlását, hogy a tévé előtt felállva, a köztársasági elnökkel köszöntsem az újévet.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s