Bírd ki 21 napig…panaszkodás nélkül!

Az új szokások kialakításáról először a panaszkodás sutba vágása jutott eszembe. Néha elmerülök egy kicsit az önsajnálatban, ha tele a hócipőm és nem lelem örömöm a napokban. Kisgyermekes anyukaként a legnagyobb próbatétel, hogy félretegyem az énem, és szolgalélekként lessem a bébim kívánságait – kis túlzással, persze.

Többször éreztem már magam hülyén emiatt, mert hát mit panaszkodom, százszor rosszabb is lehetne. Korábban sokat gondolkoztam azon, miért is annak kéne örülnöm, hogy nem rosszabb a helyzetem, és a nálam kevésbé szerencsésebbeket észben tartanom, és miért ne azokat vegyem példának, akiknek jobb nálam. Aztán egy nap rájöttem. A hála miatt. Ha a tőlem rosszabbul jártakat tekintem, akkor hálát érezhetek azért, hogy lám, nekem annyira mégsem rossz azért. Ha pedig a tőlem szerencsésebbekhez méregetem magam, akkor abból semmi pozitív érzést nem fogok tudni kovácsolni, csak azt, hogy mennyire szerencsétlen is vagyok.

De ezzel az volt a bajom, hogy ha még csak el sem mondhatom, ki sem beszélhetem magamból azt, ami a szívemet nyomja, akkor hogyan kéne megoldanom a dolgaimat? Hogyan várhatnék tanácsot, remélhetnék megoldást? Nos, szerencsére ráakadtam az alábbi írásra, ami tisztázta a dolgokat.

A panaszkodás valójában az önromboló negativizmus egyik „legnépszerűbb” kommunikációs formája, melynek egy sajnálatos mellékterméke, hogy másoktól is energiát rabol el. És innentől kezdve ez már nem is csak a panaszkodóról szól…

A panaszkodásod oka minden esetben ugyanaz: ELÉGEDETLEN VAGY. Hogy mivel? Valójában mindegy, mivel vagy a gondolataidban, vagy szavakkal kifejezve elégedetlen! Minden elégedetlenséged és panaszod a SAJÁT MAGADDAL való elégedetlenségedről szól!

Természetesen létezik a jogos panasz, és természetes reakció egy bennünket ért fájdalmas esemény után, hogy kipanaszkodjuk magunkat. A romboló panaszok jellemzői, hogy krónikusak, vagyis: viselkedésünk természetes részévé és mindennapivá válnak.

1.Elvárt panaszkodás
Hazánkban kimondottan jellemző, szinte kommunikációs forma. Már megint esik az eső. Már megint nem esik az eső. Nehéz az élet. Ezek a hülye autósok/gyalogosok. Az én időmben azért ez nem így volt. Ismerős?

2.Sajnálj engem!
Az egyik leggyakoribb panaszkodási forma. Alapja a felelősség hárítása, a tehetetlenség érzése és a cselekvőképesség hiánya .A panaszkodás a kilátástalanságot és reménytelenséget sugallja. Energiarablásban első helyen áll!

3.Ugye, hogy igazam van?
Előfordul, hogy valaki még évekkel a válása után is a volt párjára, főnökére, kollegájára, stb… panaszkodik. Célja az állásfoglalásra kényszerítés, a panaszkodó megerősítése vélt igazában. Krónikus formája feldolgozási képtelenséget takar, amely mögött komoly önértékelési zavar húzódik meg.

4.Semmi sem jó!
Aki mindenben a rosszat látja. Egy fokkal könnyebb kezelni, mint a „Sajnálj engem” típusát, hiszen a morgó, negatív ember esetében könnyebb okot találni, hogy elkerüljük a társaságát, míg egy ember, akit sajnálni kell… Az más! A „Semmi sem jó” típusú panaszkodás mögött a személyiség teljes elutasítása áll. Ahogy semmi sem jó az életben, úgy „semmi sem jó bennem”. Az ilyen ember valóban segítségre szorul, mivel ebből az állapotból a legnehezebb kijönni, ha már krónikussá vált.

5.Törődj velem!
Sokan a törődést és figyelmet egy kis panaszkodással szeretnék elérni. Sajnos időseknél ez gyakoribb, aminek kulturális és társadalmi okai is vannak az egyén felelősségén kívül. E mögött is önértékelési zavar áll, miszerint „csak” önmagáért nem figyelmet érdemlő és szerethető az illető.

6.Nekem nem lehet jobb, mint neked!
Hasonló az „Elvárt panaszkodás” típusához, de ebben az esetben személyesebb a dolog. Ebben a pozícióban védi magát a panaszkodó illető azzal, hogy idomul az őt körülvevő környezethez. Példa: valaki nagyon boldogan él a párjával, de tudván, hogy a másik házassága a romokban hever, ő is elkezd panaszkodni a saját kapcsolatáról. Ebben az esetben az elhatárolódástól, kiközösítéstől való félelem húzódik meg a panaszkodás hátterében. Egyáltalán nem ritka!!

7.Hát nem látjátok?
Ebben az esetben a panaszkodó tudni véli, hogy valami rosszul működik, valaki valamit rosszul csinál, vagyis: bírál, kritikákat fogalmaz meg a panasz eszközével egy bizonyos témában. Itt a háttérben meghúzódó probléma az önérvényesítés hiánya vagy képtelensége, az akarat érvényesítésének nehézségei, és a háttérbe szorítottság keserűsége. Szintén dobogós helyezést ér el a panaszkodási formák körében.

Szóval ezt megúsztam, nem vagyok ilyen. Ha egyszer-kétszer ki is adom magamból a bajaimat, nem kattogok ezeken folyton, hanem keresem a megoldást.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s