A nő teste

Sosem gondolkoztam azon, vajon egyszerűbb lett volna-e fiúnak születni inkább. A mai világban, azt hiszem, nemtől függetlenül mindenkire nagy hatást gyakorol az az ideál kép, amit tévében, újságban, plakátokon tolnak az arcunkba. Fiatal fiúk-lányok görcsölnek, hogy valamiképp hasonlítsanak, a szülők meg sokszor nem értik, mi ez az őrület, miért nem eszik a gyerek, mi ez a “kényeskedés”, ugye, hát az ő korukban ezért max. egy pofon járt volna.

Pedig aki ilyen-olyan testképzavarral küzd, meggyőződésem, hogy nem jókedvéből csinálja. Egyszerűen kialakul. Mert nincs önbizalma (amit a szülőknek kellett volna építgetni még az elején), mert nincsenek sikerélményei az életben és / vagy a másik nem területén (torzult emberek torzult világa), mert a jelen kor vívmányai ezerszer fontosabbak, hiszen nélkülük hogyan is maradnának kapcsolatban, a netes vérkeringésben, (a virtuális) életben? Csak hát ez a lelki röghöz kötés meg a mozgást nem támogatja, a mozgás pedig nemcsak ahhoz kell, hogy kordában tartsuk a kilóinkat, templomot építsünk sérült lelkünknek, hanem hogy még életünk bimbódzó kezdetén valahogy kialakuljanak az idegpályáink, ami az egyensúlytól a beszédig gyakorlatilag az életrevalóságot biztosítja.

A sport az én életemből nem hiányzott. Kosárlabdáztam, versenytáncoltam, futottam, salsáztam, jártam wing chun és jeet kune do edzésekre, boxolni, teljesítménytúráztam a hegyekben, falat másztam, úsztam, bringáztam és mindemellett kiegészítésként mindig ott volt a konditermi súlyzózás, ha éppen egyik előzőhöz sem volt már kedvem. Nem mondom, hogy nem lehetett volna mindig többet, de nem verseny volt ez számomra, pusztán hobby. Azért csináltam, hogy jól érezzem magam. A súlyproblémák mégis jöttek és mentek. Leginkább csak jöttek, s nehezen mentek. Bár viszonylag magasnak számítok (176 centi), annyira azért nem, hogy 16 évesen és 77 kilósan is jóban lehettem volna magammal. Az egy határozott fordulópont volt, lelkes fogyókúrába kezdtem, tényleg keveset ettem és sokat mozogtam, hiánytüneteim is voltak (hajhullás, satöbbi), szóval nem éppen követendő példa, de úgy cirka egy év alatt sikerült jó 20 kilótól megszabadulni. Talán voltam még 56 is, de ezt hosszú távon lehetetlen lett volna tartanom – ugyanis szeretek enni. Kilengett hát a mérleg nyelve mindkét irányba, míg végül beállt a 64-65 kilóra.

a nő teste

Várandósság alatt az ember sok mindent meglát a másik oldalról is. Most, hogy 9 hónap után tulajdonképpen 20 kilóval több vagyok ismét (na persze teljesen más összetételben, mint 16 évesen), abszolút ideálisnak tűnik a 64 kilómat nézegetni a tavalyi fotókon. Mostanra már elég nagy mértékben halmozódott fel bennem a vágy a mozgásra, így nem aggódom, hogy rajtam marad ez a súly, ha majd végre sportolhatok. Viszont látom, más nők testét miként viseli meg a gyermekvárás, és egyre inkább azt gondolom, hogy szerencsés vagyok. Nem szakadt szét a bőröm sehol, és nem hiszem, hogy ez a krémezésnek lenne köszönhető. A neten sokszor beleütközöm a csodát ígérő bannerekbe, hogy hát a terhességi csíkokat Tündérkeresztanyu módjára tüntetik el, de nem hinném, hogy egy igen kifinomult (és így nyilván drága) plasztikázáson túl bármi is segíthetne rajtuk. Akinek úgy nyúlt meg a bőre, hogy harmadfokú égési sérülésként csíkozza vörösre a hasát, azon semmiféle csodakence nem segít.

Szóval nehéz-e a nőnek? Nemcsak édes terhét cipeli 9 hónapon át, de azt is végig kell néznie, ahogy teste akarva-akaratlan torzul. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy persze, hát mert “halálra zabálja magát!”. Nem. Őszintén, meglepő, mennyi csinos, sőt, vékony kismamával futok össze a rendelőkben, utcán. Másrészt saját beszámolók alapján is van olyan, hogy az ember lánya semmi többet nem kíván, mint előtte, nem eszik össze-vissza sósat az édessel, keserűt a savanyúval, mégis hízik, akár 30 kilót is. Az ma még egy külön kérdéskör számomra, hogy a szülés után is ragaszkodó súlyokat ki hogyan hagyja magán, de nem ítélkezem. Egyelőre ugyanis fogalmam sincs, hogy KisDinnye mellett vajon lesz-e külön energiám még ezzel is foglalkozni.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s