A fészekrakó-ösztön (1)

Nem tudom, létezik-e nő, akiben a babavárás során ne alakulna ki / erősödne fel a fészekrakó-ösztön. Szerintem ez genetikailag belénk kódolt, és le is fedi a klasszikus férfi-női szerepeket, miszerint a férfi biztosítja, a nő pedig megálmodja a közös otthon, a családi fészek részleteit. Egy ideje már ennek kapujában toporgok én is.

    

Másként próbálom felfogni e problémakör mibenlétét, így nem a szokásos bank-hitel-robot-továbbörökítés vonalán gondolkozom. Jelen évszázadunk már amúgy sem alkalmas ennek megszokott követésére, én legalábbis igen bizalmatlan vagyok a bankokkal és azok szavahihetőségével szemben, és semmiképpen sem vágyom még egy olyan hitelre, ahol 260%-ot kérnek tőlem vissza mindenféle kamat- és európai helyzet változására hivatkozva. Ha szerződést kötök valakivel, akkor ott számomra a tisztesség egy olyan alapfogalom, ami egyrészt engem mint partnert is minősít, másrészt aminek érezhető határait nem kívánom átlépni. Na, mivel ilyen üzletet manapság bankokkal nem tudok kötni, így kreatív elmém kell életre hívni fészekrakás dolgában (is).

    

Hogy milyen is legyen az otthonunk, az anyagi oldal nélkül is igen nehéz kérdés számomra, mert sokféle stílus tetszik, vagy ami még rosszabb, hogy sok különböző stílusból tetszenek bizonyos részletek, funkciók. Alapvetően meg szeretném fordítani a keresgélés menetét: nem pénztárcához igazítva szeretnék venni valamit, majd abból kialakítani egy lakóteret, hanem funkcionalitás mentén megtervezni azt, amire igény lenne, persze a realitás talaján maradva, majd utána megnézni, mi mennyibe kerül, és létrehozásukra milyen áldozatokat kellene meghozni.

    

Meghatározó kérdés az is, hogy egyáltalán hol helyezném el földrajzilag az egészet, s talán ezt szükséges is lenne mihamarabb végiggondolni. Pécs és környéke szerintem bizonyos szempontból abszolút ideális, tehát egy lehetséges verzió. Ebből kiindulva következő nagy kérdés, hogy mennyire maradjunk közel a városhoz. Éltem a fővárosban kilenc évet, és hát van róla tapasztalatom, milyen is, mikor órák mennek el a napból csupán azért, mert el kell utaznom A-ból B-be. Ez lehet tömegközlekedéssel vagy autóval. A helyi tömegközlekedést bár nem vettem még igénybe, túl jókat nem hallok róla. Se a járatsűrűségről, se az utazóközönségről, ennél fogva cseppet sem vágyom rá, hogy buszhoz legyek kötve minden nap, bár tudom, mindent meg lehet szokni. Az autóval közlekedés egyetlen hátránya, hogy pénzigényes. Egyrészt a napi benzin, másrészt a rendszeres parkolás. Például egy Orfű-Pécs távolság, ami cirka 15 km, busszal 45 perc, autóval 15-20, ha csak az időigényét nézzük. Nos, ez a kérdés még nem teljesen eldöntött, pihentessük kicsit.

    

Mérnök párom lévén van már némi fogalmam arról, miért is ne vegyünk új építésű lakást / házat. S hát elnézve a hazai szakembergárdák minőségét, sokáig nem is kellett győzködni e kérdésben. Tehát ha családi házról van szó, akkor csak az alapoktól való építés vagy már egy kész felújítása / átalakítása jöhet szóba. Egy építkezéssel szemben sincsenek túlságosan illúzióim. Valahogy azt látom, hogy a tervezett költségvetést igen ritka esetben lehetséges tartani, másrészt pedig a már említett szakembergárda is problémás: sokszor hallani hajmeresztő sztorikat, amelyek tulajdonképpen előrevetítik, hogy a következő hónapokban bizony rendszeres felügyeletet igényelnek, hogy egyáltalán a munka egy normális mederben tudjon folyni. Mindebből következik, hogy a minőségnek ára van és ez természetes is, maximum nem megszokott ebben az országban. Ha pedig a minőségre helyezem a hangsúlyt, akkor szerintem kevesebb problémával, idővel és bosszankodással járhat egy már meglévő ház saját igényeinkre alakítása.

    

Ezek után ki kéne találni, mekkora házra is lenne szükségünk, ugyanis a hirdetések között ez alapján tudok majd keresni. A ház méretét meghatározza, hogy milyen funkciókat is kell kiszolgálnia. Ez már egy hosszabb lélegzetvételű kérdés, mert nemcsak a jelenlegi helyzetet kell figyelembe vennünk, hanem a következő 10-15 évet is, hiszen hosszú távra tervezünk.

Az otthonomnál fontos szempont, hogy komfortosan érezzük magunkat benne, valamint vendégek fogadására is alkalmas legyen. Ez utóbbi azért is sarokpont, mivel távol kerültünk a rokonoktól, így ha ezen szálakat továbbra is feszesen szeretnénk tartani, bizony legalább 300, egyéb esetben pedig 500 km-t kell utaznunk – csak oda. Ez pedig pici gyerekekkel, vagy akár nagyobbakkal, de két-három lurkóval egyetemben már nem mindig kedvelt feladat. A komfort számomra azt jelenti, hogy egyrészt nincs túlzsúfolva a tér, másrészt pedig olyan bútorokkal, tárgyakkal vagyok körbevéve, aminek gyakorlati haszna is van. Harmadrészt figyelembe kell vennünk, hogy a leendő gyerekek számára is életteret kell biztosítson anélkül, hogy egy percig is aggódnom kellene, hogy magukban vagy a bútorokban / tárgyakban kárt tesznek. Nyilván ez nevelés kérdése is, hogy mondjuk a kanapét vagy a falat nem rajzoljuk ki filctollal, de nem akarok ezen parázni, hogy mi van, ha mégis megtörténik, és egy több százezres kanapé vagy egy igen drága tapétacsík bánja.

    

Tehát funkcióját tekintve talán az első és legfontosabb: a konyha (minő meglepő nő). Szeretném, ha a konyha lenne az otthon lelke. Mivel tévénk nincs és ez szerintem így is marad, így nem pálya az a kép, hogy a vendégeket betessékelem a nappaliba, aláfestő zajnak pedig – hogy mégse érezze kínosan magát senki, ha éppen levegőt veszünk két sztori között a csendben – bekapcsolom a tévét. Nem, ilyen nincs. A tévé elvonja a figyelmet a másikról, megzavarja a beszélgetést, elveszti az ember a fonalat és olyan hamvába holt témákra tereli, mint a gyilkosságok és a politika. Ehelyett kell egy tágas tér konyha gyanánt, ahol kényelmesen elfér egy 8-10 személyes asztal, no meg az a 8-10 személy is. A családunk úgy épül fel, hogy szeret enni, így egy-egy családi ebéd vagy vacsora mindig alkalom lehet egy kis vidámkodásra. S mivel szeretjük a minőségi borokat és pálinkát, már meg is van a fűszere egy ilyen találkozásnak, sztorizós beszélgetéseknek.

Legutóbb tavaly karácsonykor volt részünk hasonlóban. Mivel a legszűkebb családi kör létszáma is tíz fölött van, egyedül a nővéremék otthona jöhetett szóba, mint alkalmas helyszín az ünnepi befogadásra. Együtt főztük, sütöttünk, kóstoltunk, ittunk, beszélgettünk.

    

Tévé helyett legtöbbet a laptopot és az asztali gépet használjuk. Egy laptopnak nem kell külön berendezés, elég egy kényelmes sofa vagy kanapé és egy dugalj, az asztali gép viszont asztalt igényel. Plusz szükség lenne egy dolgozósarokra vagy dolgozószobára, ez a leendő ház térkialakításától függ. A nappalinak igazából nem is kell hatalmasnak lennie, elég, ha kényelmesen elfér benne egy két-három személyes karfás kanapé és két-három fotel. A fotelek a funkcionalitásuk mellett lehetnek részben design elemek is, de nem luxus kategóriában.

   

Egy másik meghatározó szempont az az ágy mérete, amin alszunk. Ez minimum 1,80 x 2,00 méter. Ehhez bizony szükséges egy megfelelő méretű hálószoba, ahova nemcsak ez a hatalmas ágy fér be, de kényelmesen lehet közlekedni is mellette.  A lakberendezok.hu oldalon van egy remek írás arról, hogy milyen helyigénnyel érdemes számolni az egyes helyiségeknél, annak használati célját és a használó személyek számát figyelembe véve.

Van egy bűvös szám. Ez pedig a 60 cm. Ez az a méret, ami szükséges egy embernek a közlekedésben, az étkezésnél, a tárolásnál. Ez az a szám, ami mindenhol minden esetben felbukkan. Tanulmányaim során azt tanultam, hogy a minimum közlekedési sáv egy személy számára a 60 cm, ami e fölött van, az ajándék. Két közlekedő személy esetében például ez a méret már 120cm-re változik. Egy személynek, bőrönddel való közlekedéséhez a minimum helyszükséglete 80 cm. Két személynek bútorszállítás közben 90 cm-re van szüksége. Ezekhez a számokhoz méretezték a helyiségeket összekötő kültéri és beltéri ajtókat. A beltéri ajtó mérete tokkal együtt 75 és 90 cm, a kültéri ajtó viszont minimum 100 cm kell, hogy legyen. Az étkező asztalok magassága 75 cm. Ehhez méretezik az étkező székeket, amiknek az ülési magassága 45 cm. Az asztalhoz való leüléshez pedig minimum 60cm helyre van szükségünk. Természetesen vannak a konyhához csatolható bárpultok, amiknek a magassága általában 120cm. A hozzájuk vásárolható bárszékek magassága 90 cm.

A konyhán (+étkezőn), nappalin, dolgozószobán és hálószobán túl szükséges még egy gyerekszoba. Nem vagyok híve annak, hogy mindenkinek külön szoba szükséges. Figyelembe véve, hogy két-három gyermekről van szó, kell egy tágas tér, ami adott esetben külön saját kis kuckókra szeparálható, mégis megmarad a közös tér, együtt nőnek fel. A gyerekek szobájában el kell, hogy férjen az ágyuk, ez lehet akár emeletes ágy is, az asztaluk, a játékaik és a ruhájuk, bár ez utóbbiban nem vagyok biztos. Ugyanis ha külön gardróbot ki tudnánk alakítani, ahol a mi ruháink is elférnek, cipőkkel, kabátokkal együtt, akkor némi hely felszabadulna a gyerekszobában is. Ez egyelőre még eldöntendő kérdés. Tartok tőle viszont, hogy kezd túl naggyá alakulni a virtuális otthon, jelenleg a gardrób már a hetedik helyiség, a vendég- és a fürdőszoba pedig még szóba sem került…

    

Folytatása következik…

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s