Olasz vizeken

Az elmúlt 20 év nagy nyári slágerei mellett (mint ez és ez is) ott volt még a klasszikus Lignano-Bibione-Jesolo hármas is, mint felkapott turista attrakció. Mi Bibionét szedtük ki a sorból, mert hát végre utazhatunk, és mert alig pénzért kínálta a már szokásos magyar családi elvárásokat, mint homokos part, önellátós apartman és bazársorok.

Mint mondhatnék. Örültem, hogy a suli megterhelő hónapjai után valamerre tekergünk nyáron, és ha ez hovatovább a Földközi-tenger bármelyik pontja, hát még jobb. S mivel ilyen projektre kamaszként még nemigen volt pénzem, sok szavazati jogom sem volt a nyaralási program kialakításában, bár akkor még igényem sem volt rá. “Ide megyünk, jó lesz? Jó!”

bibione4

bibione-2

Bibione ismét csak egy Paraliához hasonló település volt, rántott csirkecombos-fasírtos magyarokkal megtömve, akiket abszolút lefoglal a bőrük színe iránti törődés heti programja (minél lesültebb, annál jobb), és akik a hazai KGST piacok virágzó kora elmúltával még mindig piacolni vágynak, s marokszám hozzák haza az olasz arany és/vagy bőráru aktuális évi kollekcióját. Ebből az ördögi körforgásból két dolog volt képes kimozdítani a turistát: a helyi Luna Park és Velence.

Velencéhez volt már párszor szerencsém, és azt kell mondjam, hogy túlértékelt. Voltam nyáron, s láttam télen, Karnevál idején. De akármikor is jártam ott, mindig zsúfolásig tele volt turistákkal. A karneváli időszaknak is megvan a maga bája, de mivel nem szeretek sorban állni, mármint órákig sorban állni, így nem ragaszkodtam soha ahhoz, hogy bármelyik helyi nevezetességbe is bejussak. Ezek helyett inkább a hedonisztikus oldalam próbálom lehűteni, jófajta pastával, pizzával, sütivel vagy éppen forralt borral. Souvenir vásárlásában sem vagyok túl kompetens. Egyrészt mert nem szeretem a nyaralásom felét bagatell helyi “specialitások” utáni járkálással tölteni. Nem is várom el mástól sem, hogy bármit is hozzon nekem hasonló utakról. Úgy gondolom, egy nyaralásnak nem erről kell szólnia, nem is tudom, honnan ered ez a hülye szokás. Másrészt pedig amit például Velencében lehet kapni, az hazajövet giccsé válik, még ha amúgy egy értékesebb darabnak is számított odakint. Tipikusan ilyen mondjuk a karneváli maszk, amit kint úgy vettünk meg, hogy kézzel festették, és hát mondjuk már éppen egy normál arcnyi méret, nem az a verzió, ami a markunkban elfér, s fúrunk neki egy lyukat a falba, hogy felakasszuk otthon. Annyi helyen láttam már ilyet, és annyira nem illik egy normál lakás környezetébe, hogy az már ordító. Így hát tök jó, hogy kifizettünk érte 30-50 eurót, alaphangon, esztétikailag nem fogja nekünk ezt megköszönni senki.

velence 2

velence

Marketingügyileg legalább ennyire túlértékelt a gondolázás is. Valahogy mindig sajnáltam rá a 25-30 eurót (ebből az összegből már igen finomat ehetünk bármelyik trattoriában!). Aztán nem is olyan rég igazolt vissza egy neten látott dokumentumfilm, melyben azt ecsetelik, milyen gyorsan is süllyed a tengerbe vert cölöpökre épített Velence, stb. A gondolából ugyanis éppen a csatornák (és házak) alját látni szemmagasságból. A koszt és pusztulatot.

Szóval akiben nem teng túl a Facebookon megismert közösségi létezés igénye, és hát én ilyen vagyok, annak hamar betelik a pohár a sok lökdösődő idegennel. Mert mindenki haladni akar, mindenki ugyanazt akarja lefotózni, mindenki arra vár, hogy üres legyen a híd, amin áll, és át tudjon fotózni a túloldalra anélkül, hogy valakinek a füle, orra, haja belelógna a képbe. Egyszer talán érdemes végigfutni Velencén, de nászutat biztosan nem szerveznék ide.

velence 3

Nem tudom, van-e olyan időszak, amikor viszonylag kevesen vannak jelen e felkapott helyen. Nyáron a forrósággal küzdünk, és a tömeggel, télen pedig a hideggel és a tömeggel. Egy karneváli időszakban az is könnyen előfordulhat, hogy bő pára telepszik rá a városra, amitől gyakorlatilag nemcsak alig látunk, és fotózni sem nagyon tudunk, de ha hosszasan marad ez az időjárás, bizony meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a táskánkban lévő összes ruhánk (is) nyirkos lesz – mint ahogy volt szerencsénk már tapasztalni Jesolo egyik tengerre néző apartmanjában télvíz idején.

Annyi szép helye van még Olaszországnak, nem szabad megakadnunk ebben az északkeleti csücsökben. Csak szervezés kérdése, és igen kellemes és tartalmas hetet lehet eltölteni normál áron akár már Toszkánában is, de akár még délebbre is merészkedhetünk.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s