Görög partokon

A kollektív családi nyaralások közé tartozik az a kalandozásunk is, mikor még egy fehér Suzuki Swift-tel indultunk neki a messzi délnek, öten. A ’94-es úti cél akkor Paralia volt, mint az utazási irodák aktuális felkapott slágere. Boldog-boldogtalan vágott neki az 1000 kilométeres útnak busszal vagy autóval. Az első években még meglehetősen tiszta tengerpart hamar lepusztult és hamarosan már sötét szürkéskék medúzák száradtak halálra a homokon, némi bűzt is kiengedve magukból a forró görög nyárban.

Ez utóbbit nagyjából ’98 nyarán már tapasztalhattuk, tehát cirka négy év intenzív turizmus elég is volt a faunának.

Az útvonal talán nem pontos, mivel ’94-ben (és még ’98-ban is) még javában zajlott a délszláv háború, főleg a koszovói és szerb területeken, amelyet igen nagy ívben kerülni igyekeztünk – már amennyire ez lehetséges volt. Emlékszem, hogy éjszaka értünk a világnak erre a részére. A Suzuki benzintankja is véges, benzinkutat pedig még nappal is csak hosszas kutatás után találtunk, esélyes volt, hogy benzin nélkül maradunk egy gyakorlatilag háborús övezet kellős közepén. A szúnyogok lába is leért már a tankban, amikor végre valahogy találtunk üzemanyagforrást. Mivel a térség tele volt katonákkal, akik ad-hoc ellenőrzésre megállították az arra tévedőket, eléggé kussban és vigyázzban próbáltuk átvészelni azt a néhány száz kilométert. A kedélyes csevegést így sem kerülhettük el. Egy túlvezérelt fegyveres egyenruhás ugyanis gondolta, valahogy izgalmasabbá kéne tennie unalmas és frusztrált életét, meg talán már a cigije is elfogyott, nem különben a pénze, így lelejmolta tőlünk mind az öt útlevelet némi pénzért cserébe. Hát, szabadok voltunk, de valahogy mégse… Mivel a váltságdíj márkában meglehetősen másképp hangzott, mint dinárban, így megpróbáltuk a lehetetlent: az éjszaka kellős közepén felváltani viszonylag normál árfolyamon egy olyan faluban / kisvárosban, ahol a) mindenki alszik, b) senki nem tud se magyarul, se angolul, se németül, c) a közvilágítás gyakorlatilag nulla. A Jóisten azonban lenézett ránk egy tortával a kezében éppen hazafelé botorkáló jól szituált nő képében, aki képes és hajlandó volt eme manőverre, így visszaszereztük útleveleinket.

Ezen a ponton viszont elbizonytalanodtam, milyen pénz is volt nálunk akkor. Volt dinár, ami a katonának nem kellett. Volt drachma, ami szintén nem kellett. Szerintem német márka volt a harmadik verzió akkoriban, ha jól emlékszem, azt szerette minden balkáni.

(A délszláv terület valahogy mindig kalandokat hoz életünkbe. Legutóbb éppen akkor, mikor Korcula felé igyekeztünk Balázzsal – na az sem volt egyszerű…)

Akkortájt még nemigen bimbódzott egyéniségem, inkább csak sodródtam. Így bőven belefért, hogy minden kultúr- és/vagy mozgási inputot nélkülözzek, és figyelmemet a bőröm aktuális barnasági szintje, az esti korzózás a közeli bazársoron, valamint egy-egy esetleges buli kösse le. És hát a farmer! Valahogy akkoriban minden nyaralás alkalmával venni kellett egy márkás farmert, Isten tudja már csak, miért, talán ezeken a helyeken olcsóbbak voltak. Még ma is emlékszem az új farmer illatára, amit 1-2-3 felvétel után vadul mostunk ki, hogy újra összehúzódjanak benne a szálak, és feszüljön rajtunk úgy, ahogy az kell.

paralia-olimpic-beach1

Paralia ezekre a tevékenységekre optimális volt, nagyon mást nem is tudott. Kisebb magyar kolónia csoportosult ki minden nyáron, már-már zavaró volt, hogy egyfolytában magyar szót hallunk. Ez a mai napig így van, mintha csak a magyarság elől menekülnénk nyaranta – azért hozzáteszem, okkal.

A szokásos fakultatív programokat is végigjártuk. Ringatóztunk kalózhajón “lakatlan” szigetre, ahol aztán kollektíve aprítottuk a görög salátába valót, jó hangulatban, némi ouzo kíséretében, míg kapitányék sütötték a sneciket (vagy valami olyasmit). Megjártuk a Meteorák szikláit kötelező színes szoknyákban, virgácsainkat szerzetesek elől takarandó, és egy alkalommal még az Olympos-t is megkörnyékeztük, bár igaz, nagyon csak az alját, alig néhány méter szintet felfelé. Na, azon a ponton árgus szemekkel pillantottam Zeusz magasságába, nagyon mentem volna tovább, de mivel egyedül voltam szívemben eme érzéssel, meg hát nem is hegyet mászni készültem reggel, így ez ’96-ban kimaradt.

A Meteorákig sem volt ám sima eljutnunk. Nem tudom már, honnan gyúlt fejünkbe az a vakító világosság, hogy nekünk egy rövidebb úton kell beérnünk eme remek sziklaképződményeket, de hát akkoriban spóroltunk, ahol tudtunk. Murvás és elhagyatott földutakon, kietlen dombok oldalában, ezerrel vibráló nagyfeszültségű vezetékek alatt, derékmagasságig érő pásztorkutyák vad vicsorgása kíséretében porzottuk fel az utat magunk mögött, már-már feladva a reményt, hogy valaha odaérünk, ahova indultunk. A csoda azonban ismét megtörtént, s bár tökön-paszulyon, de elértük a kolostorokat.

Nos, hát, tulajdonképpen, Paralia ennyiben ki is merült. Ettük a hatalmas görög dinnyéket, meg a sosem hallott gumibarackokat (nektarin, most már ezt is tudjuk). Kb. összehasonlíthatatlan az itthon kaphatókkal. Nagyjából az Olympos tövében növő fáról ettem életem első friss fügéjét. Alig van köze ahhoz az aszalványhoz, amit az év minden napján megvehetünk a boltban. Ebben a kérdésben nagyon odáig vagyok Pécsért, ugyanis itt éppúgy nő úton-útfélen a füge, mint tőlünk délebbre, bár igaz, hogy az utcára kilógó gyümölcsök valahogy mindig nyomtalanul eltűnnek a térben…

Utoljára 2008-ban vettük a görög partok felé az irányt, immáron kettesben, Balázzsal. Alacsony költségvetésű bulinak indult, ennek megfelelően alacsony színvonalú volt utunk is. Célállomás Nei Pori. Az “utazási iroda” egy középkategóriás kisbusszal jelentkezett, aminek legelejében jutott hely kettőnknek. Mivel többen már sokadjára vették igénybe a szervező szervezési szolgáltatásait, így gondolom, ismeretes volt számukra, hogy az ott elöl a két legszarabb parti. Derékszögben is a kesztyűtartót támasztotta térdünk több mint 1000 kilométeren keresztül. Visszafelé már nem voltam olyan balek, hogy ugyanezt a hibát elkövessem, úgyhogy volt némi hiszti az utastársak részéről, ez van.

Mindamellett, hogy a “guide” egyfolytában elkésett, mindig, mindenhonnan, az idő sem volt túl kedvező hozzánk, plusz köszönhetően a főszezon végének, mindenki eltiplizett haza, így gyakorlatilag egy frissen alapított és éppen kihalt turistatelep kellős közepén hédereztünk egy teljes héten keresztül. A tengerben fürödni nem igazán tudtunk, de még napozni sem vetkőztettem magam bikinire. Szívás.

A hét egyetlen csúcspontja az volt, hogy mégis elindultunk Zeusz felé, fel az Olympos tetejére (2919 m). Kora reggel kisbuszba szálltunk néhányan, az utolsó parkolóban leraktuk a kocsit, majd elindultunk a kijelölt ösvényen felfelé. Nem technikás a túra, viszont a szívet igénybe veszi, mivel nagy részén elég magas sziklalépcsőkön tudunk haladni. Mondanom sem kell, milyen pazar a kilátás odafentről. A csapat fele a csúcs előtti menedékháznál letáborozott, míg a többiek elindultak az utolsó rövid szakaszon.

A trekkingen túl volt még néhány szabadprogram, bringát béreltünk, amiben nem nagyon volt köszönet, mivel bringaút és használható térkép híján hamar a sztráda mellé tévedtünk. A Meteorákat sem lehetett kihagyni, ha már arra járunk, látogattunk várost, csak már azt nem tudom, hogy is hívták, és voltunk valamiféle hajókiránduláson is, de hogy hova, vagy minek….? Arra az egyre emlékszem, hogy mennyire jólesett az a komolyan jégbe hűtött többcsillagos Metaxa, amivel on the board megkínáltak minket. Volt dalolászás is, néhányan táncra is perdültek; ha kicsit több jut a Metaxából, valószínűleg én is beállok.

Paralia és Nei Pori nem az a kategória, ami magasabb rezgésszámra tudja állítani immár kivirágzott egyéniségem. Nosztalgiának és tapasztalatnak tökéletes, ingernek kevés.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s