A francia riviéra

Az emlékeim között kutatva felrémlik a francia riviéra képe, ahol volt szerencsém már kétszer is megfordulni, utoljára éppen tíz éve. S mivel ezen a szent helyen rögzítem életem jobb s rosszabb eseményeit, így ideje, hogy ez az etap is bekerüljön a memoárba. Mivel a memória eleve egy furcsa szerzet, általában kénye-kedve szerint tartja meg az eseményeket, és tapasztalat szerint amúgy is hajlamos vagyok – ám még nem kórosan – kiszórni a felesleget a tárhelyből, így csak a benyomásokat tudom rögzíteni, amik még megmaradtak.

A francia riviéra (San Remo, Monaco, Monte Carlo, Nizza, Antibes, Cannes, Fréjus, Saint Tropez, szóval úgy a Cote d’Azur) egy olyan hely, amit érdemes látni, mert szép – helyzetéből adódóan természetszerűen szép. A franciákkal szembeni ellenérzéseinket tegyük félre, ők vannak otthon, mi meg csak vendégek, és akkor élvezni is tudjuk. A szokásos gasztrodolgok (sajt, croissant, baguette, friss kagylók, rákok, halak, no meg a borok) kihagyhatatlanok, a tengerpart szintén, aminél azért készüljünk, hogy inkább kavicsos, és a hosszú part menti nizzai korzózás is kötelező. Majd az átlag magyarnak itt meg is áll a dolog, ugyanis a többihez már igen hiányozna egy gold American Express plasztik.

Monte-Carlo-6

Emlékeimben Monte Carlo kimondottan olyan hely volt, amit nem sajnáltam elhagyni. Olyan mértékű puccparádé koncentrálódik azon a ponton, amit csak a hivatásos gold digger-ek tudnak élvezni, akik csak mások (pénze) által tudnak érvényesülni e színes világban – természetesen merő szerelemből, semmint apakomplexusból. Persze, ez is csak egy win-win business, hiszen a pénzért cserébe egészen sok mindent adhatnak (magukból).

Monte-Carlo-5

Monte-Carlo-4

Monte-Carlo-2

Monte-Carlo-3

Szóval engem nem csigáztak fel a luxusjachtok, a minden második háztetőn leparkoltatott magánhelikopterek, a hatalmas medencék és Ferrarik. Nem mondom, hogy nem próbálnám ki, milyen is vezetni egyet, ha kapnék egy ilyen őrült esélyt, de nem forgolódok az utcán utánuk nyüszögve. Itthon sem. Végig inkább az az érzés volt bennem, hogy Gee, hát milyen rohadt messze is vagyunk mi az életnek eme színvonalától…!

Cannes kb. hasonló tapasztalás volt, azzal a különbséggel, hogy ott bizony már belebotlottunk koszos hajléktalanokba is, akik rájátszva vagy sem térdepeltek a sétányok szélén némi baksis reményében.

cannes

Nizza-Côte_d'Azur

Talán a legkellemesebb élményem Nizza volt. Nizza az élhetőbb kategória, már ami a városképet illeti. Hatalmas tengerparti sétány, barátságos belvárosi utcácskák. A tengermorajt leginkább csak a város végében lerakott parti reptérre landoló gépek hangja töri meg, ami azért a vízfelszínnek köszönhetően messzire elhallatszik. Hozzá kell tennem, soha nem shopping szándékkal felvértezve érkeztünk meg. Bár nem jártunk végig minden utcát és teret, de kb. mindegyik felér egy önálló pesti Andrássy úttal és/vagy Váci utcával, ahol a Louis Vuitton bejáratáig sem jutnánk el, mert nem teljesítjük az aktuális dress code-ot (sem).

Megjegyzendő még, hogy a francia riviéra nem az a hely, ahol flip-flop papucsban bárhova elcsattoghat az ember, ugyanis sok helyen nincs járda. Nem azért, mert nem tellene, vagy nem férne el, hanem mert nincs igény rá. Mindenki autókázik A-ból B-be, ami hát érthető, mert ha áll a dupla garázsban egy Bugatti is a Porsche mellett, ugyan minek is indulnánk el gyalog? Ezen információ hiányában viszont kellemetlen szituációkat szerezhetünk magunknak, ha a szállásunktól a legközelebbi sétányig mi mégis gyalog indulnánk el… főleg egy talpig fehér, testre simuló ruhában… mert hát nyár van… és az még sincs köldökig dekoltálva… mégis furcsa, ám oda nem illő lebegő jelenségként megpillantva a sofőrök hirtelen célt tévesztve egyre inkább felénk kormányozzák autójukat…

A francia riviéra elhelyezkedése és klímája is meglehetősen irigylésre méltó, és hát valljuk be, ezért is indultunk el olyan irtó messziről. Kivételes klímáját annak köszönheti, hogy észak felől hegykoszorú védi a hideg légtömegek ostromától. A tenger víztömege is befolyásolja az éghajlatot: 200–400 m-ig átlagosan 13 °C-os a víz, télen mérsékli a hideget, nyáron pedig a kánikulát. A napsütésnek köszönhetően erős a párolgás, aminek következtében a tenger vize sósabb, mint az Atlanti-óceán. (Wikipedia) Kulturális élete szintén ismert és pezsgő: évente cirka 3200 rendezvényen tobzódhat, aki errefelé téved. Nem kimondottan a tengerparton, de a kicsit magasabban fekvő falucskákban, városszéli településeken, szerpentineken erősen meghatározóak az országúti bringások és a hobbikocogók is.

A partokon úgy emlékszem, dívik a monokinizés, ám nyilván nem ildomos leplezetlenül fixírozni így a nőket, akik amúgy rendszerint adnak magukra, tehát kis eséllyel futunk bele helyi túlkapásokba, vagy azok turisták. A parton a napon fetrengve érdemes figyelembe venni, hogy érvényesül némi apály-dagály hatás, így ha elbóbiskolunk a nagy melegben a keskeny parton, esetleg arra ébredünk, hogy a polifoamunk alól bizony kimosta a víz a kavicsokat, s a fehér hab már minket nyaldos. Nem életveszélyes, inkább csak vicces, mint ahogy a víz ereje is, ahogy térdig állva benne egy-egy hullám képes levenni minket a lábunkról.

Mindez azért jutott most eszembe, mert PocakBence egyelőre eléggé lefoglalja minden energiámat ahhoz, hogy csak gondolatszinten csatlakozzak ilyen kiruccanásokhoz – úgy viszont minden akadály nélkül.

francia riviéra

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s