Beszélgetések Bencével

2015/06/12, péntek reggel

– Mit szólnál hozzá, ha öt nap múlva megszületnél? Egyre kevesebb a hely Neked odabent és ebben a nagy melegben nekem is egyre nehezebb. Fizikailag már megértél arra, hogy átgyere erre a világra, nem tudom, lelkileg hogy állsz ezzel…

Még én sem tudom…

– Félsz?

Itt most jó.

– Igen, de érezheted, hogy egyre kevesebb a hely, nehezebben tudsz Te is mozogni, és ahogy gyarapodik a súlyod, úgy lesz nekem is nehezebb tartanom Téged. Nem kell félned, a születésen mindenki átmegy, ez előbb-utóbb mindenképpen be kell, hogy következzen, mert a pocakom nem tud táplálni egy határon túl. Van még időd. Öt nap is sok még. Majd minden reggel szólok, hogy hány van még hátra, és akkor érzékelheted, milyen sok idő ez még.

– Nem azért kell, hogy megszüless, mert ki akarlak dobni, vagy mert rossz voltál, nem. Pont ellenkezőleg, szeretnénk már látni. Sokkal jobb lesz idekint, meglátod! Egymás szemébe tudunk majd nézni, apuci (akitől a puszikat szoktad kapni) is az ölébe tud majd venni, és én is magamhoz tudlak majd ölelni. Egészen más érzések ezek, mint amit a pocakon belül megélhetsz. Születésed után ugyanígy együtt leszünk, mint most is. Mindig érezheted majd az illatom, a bőröm, hozzám bújhatsz, játszhatunk együtt! Finom ételeket, innivalókat kóstolhatsz, egészen másképpen, mint most. Ez a világ tele van illattal, fénnyel, hanggal, annyi látnivaló van benne, amennyit Te most még el sem tudsz képzelni! Nagyon színes és vidám tud lenni. Hasonló kisfiúkkal és kislányokkal találkozhatsz idekint, mint amilyen Te is vagy. Szeretnéd őket látni?

Olyanok, mint én?

– Igen, nagyon sokan vannak akkorkák, mint most Te. Nem vagy egyedül. Apucival pedig majd eljártok felfedezni a Természetet. A madarakat, a fákat, a patakokat, fogtok halakat, békát, bogarakat….

Mi az a béka?

– Az egy csúszós bőrű kis állatka, zöld, barna, tóparton biztosan találkozol majd vele, szeret vízben lenni, mint ahogyan most Te is vagy. =) Ha megszületsz, már nem vízben fogsz élni, hanem levegő vesz majd körül. Ezt nehéz most még így elmagyarázni, de nagyon hamar hozzá fogsz szokni és semmi furcsa nem lesz benne.

– Öt nap alatt én is felkészülök, amennyire tudok, nekem is mindenképpen át kell esnem ezen. De ha csak öt napot várunk még, akkor még könnyebben mehet az egész. Még kisebb vagy, hamarabb túljuthatnál az akadályokon. Csak el kell döntened, hogy megcsináljuk, hogy készen vagy. El kell döntened, és elindulnod. Onnan már tudni fogod, mit hogyan csinálj, csak ne torpanj meg, és akkor hamarosan találkozunk. Várod már?

Igen. Fura lehet…

– Csak más lesz, de ugyanúgy együtt leszünk.

2015/06/13, szombat reggel

– Szia Bence, jó reggelt. Eltelt az ötödik nap, négy nap múlva találkozhatunk, ha Te is úgy akarod. Hogy vagy, hogy aludtál?

Álmosan… jól.

– Hallod a madarakat, hogy beszélgetnek? Hallod azt a hangos rigót?

Igen.

– Minden reggel itt ülnek a fákon, hívogatják egymást. Most még finom hűvös a levegő, jól érzik magukat… A szobádban ülök, tele van csupa színes dologgal. Ez a Te kis birodalmad, tetszeni fog, meglátod. Van egy kényelmes nagy ágyad, ahol majd nagyokat tudsz nyújtózni. Van egy nagy fotel, amiben reggelente ringatóztunk kicsit. Van egy nagyon klassz párnád, amin jókat tudsz majd pihenni, onnan szemlélve a környező világot.

Ebben a világban szükségszerűen másképpen történnek majd a dolgok. Nincs köldökzsinór, mint most odabent, jelezned kell, ha valamit szeretnél. Például ha éhes vagy szomjas vagy, akkor cuppogsz, ha azt szeretnéd, hogy öleljünk meg, akkor nyújtod felénk a két karod. Majd kitalálunk még ilyeneket, ha már itt leszel, jó?

Jó.

– Van egy kis sárga zsiráfod is, aminek ha megnyomod a pocakját, zenél.

Mi az a zsiráf?

– Az egy sárga színű, hosszú nyakú állat, messze innen él, barna foltok vannak a testén. Sokkal-sokkal hosszabb a nyaka, mint a miénk, hogy elérje a magasban a fák leveleit. Az ilyen állatokról szoktak játékokat is mintázni olyan picurkáknak, mint amilyen Te is vagy.

Reggelente majd itt fogunk együtt ébredezni, itt bent a szobádban, ahol most is vagyok. Foglak majd az ölemben, ringatlak, és csak nézzük egymást. Csendben, hogy aput ne ébresszük még fel. Aztán felöltöztetlek – nagyon sok szép ruhát kaptál a nagynénidtől -, és elmegyünk felfedezni a világot. Megnézzük az erdőket, a tavakat, fákat, virágokat, érzed majd a bőrödön a napsugarat és a szellőt.

(mosolyog)

2015/06/13, szombat este

– Hogy vagy, Nyuszika, minden rendben odabent?

Igen, jól vagyok.

– Szeretnél kérdezni a születéseddel kapcsolatban?

…fájni fog?

– Nem, nem fog fájni. Talán kellemetlen, kényelmetlen lesz, mert egyre kevesebb lesz a hely számodra. De ettől ne ijedj meg, mert ez az érzés hamar megszűnik majd. Bízz bennem. Egy dologra figyelj, kérlek, hogy a köldökzsinórral ne tekerd körbe magad, jó?

Jó. Ott leszel velem?

– Persze! Végig Veled leszek! Ebben egy percig se kételkedj! Veled leszek végig. Ahogy kibújtál, odaadnak nekem, rám fektetnek, a mellkasomra, hallhatod majd a szívdobogást ismét. Ismerős lesz minden, semmi nem ér véget, csak másképpen folytatódik, de ugyanúgy hárman leszünk apuval, mint ahogy most is. Te, apu és én. Nagyjából egy óra telhet majd így el, aztán megmosdatnak, felöltöztetnek – idekint hűvösebb van valamivel, nem sokkal, mint ahol most vagy, ezért kell Rád a ruha. Nagyon puha lesz, jó érzés, meglátod. Szóval ha éppen nem is látsz majd, ne ijedj meg, nem tűntem el és nem haltam meg. Vissza fognak hozni hozzám, a napokat együtt töltjük, nem hagyunk magadra.

Tudom, hogy ez nagy változás Neked, de ne félj tőle. Nem tudod még, milyen érzés, mikor magamhoz ölellek, mikor apuci vállán alszol el vagy a nyakába bújhatsz. Mindehhez képest az, ahol most vagy egy magányos és sötét buroknak tűnik. Hidd el, semmi sem lesz rosszabb, csupán más, mint amit eddig megszoktál. …és ami a lényeg, hogy továbbra is együtt leszünk.

2015/06/15, hétfő délelőtt

– Ismét eltelt egy nap, de még kettő hátra van, ha úgy akarod. Utána is van még időd, csak jobb lenne túl lenni rajta. Hogy érzed, készen állsz?

Azt hiszem, igen.

– Őszintén szólva nem tudom, hogyan indíthatod el a folyamatot, a születésed. Talán csak akarnod kell, és az összehúzódások automatikusan megindulnak. El kell indulnod fejjel előre, és a többi már jön magától. Kapkodnod nem kell, van idő. Erősödj még, szívd magadba a mostani életed minden pillanatát, készülj fel, és két nap múlva találkozunk. Várunk.

2015/06/15, hétfő este

– Bencuska, holnap megint mennünk kell a doktorbácsihoz. Elmegyünk előbb a Klinikára, ahol olyan hangosan hallgattuk a szívedet, tudod. Ott a nénik azt vizsgálják, hogy kellően intenzíven mocorogsz-e. Ha 3-4x erősen hasba rúgsz, már el is jöhetünk. =)

Utána mennünk kell az ultrahangos vizsgálatra. Ott a doktorbácsi egy tompa műanyag vizsgáló izével nyomkodja a pocakomat, biztosan szoktad Te is érezni. Húz rajta valamit, olyasmi, mint mikor simogatlak, csak kicsit erősebb nyomást érezhetsz. Ő is azt vizsgálja, hogy jól érzed-e magad odabent. Hogy dobog a kicsi szíved, hogy a köldökzsinórodon jól áramlik-e az oxigén, és hogy jól működik-e az a burok, ami körbevesz Téged. Hogy rendben van-e a pocakod, a tüdőd. A tüdődre szükséged lesz idekint, a levegő miatt, amit már mondtam, tudod.

Utána még benézünk a védőnénihez, ő már inkább engem fog vizsgálni, mint Téged. Szóval jól elfáradunk holnap is. =)

Viszont ezeken a vizsgálatokon már valamilyen előjel kell, hogy mutatkozzon, ha másnap meg szeretnél születni (tehát a holnapi nap utáni napon). Én már érzem, hogy mocorogsz, hogy talán már jönnél, de még esetleg nem vagy teljesen biztos. Segíthetek Neked ebben valamit? Tudnod kell, hogy még akkor sem történik semmi, ha nem bújsz ki két nap múlva. Van még időd. Viszont tudnod kell azt is, hogy ahogy múlik az idő, ez egyre nehezebb lesz, mert egyre nagyobb kisfiú leszel, hosszabbak lesznek a lábaid, a karjaid, nagyobb lesz a buksid. Már Te is érezheted, hogy egyre szűkebb odabent a hely, és ahogy múlik az idő, úgy egyre csak kisebb lesz a tér, amiben mozoghatsz. Szeretném, ha készen állnál, de ezt Neked kell érezned és elhatároznod. Ha segíthetek, szólj. Szeretünk.

Olyan jó itt bent, miért kell innen elmennem?

– Ez a természet rendje. Egyszerűen nem tud lenni másként. A pocakom csak egy bizonyos ideig képes ellátni Téged, tehát csak egy meghatározott ideig ilyen kellemes hely. Az a burok, amiben most vagy, egy idő után elöregszik, és nem adja meg Neked azt, amire szükséged lenne. Nem táplál, nem ad megfelelő mennyiségű oxigént, arra pedig elemi szükséged van. Anélkül nem létezhetnél odabent. És ez az idő egyre közeledik, bár még eltelhetnek hetek (sok-sok nap), de már közel van azért.

Bárcsak valahogy megmutathatnám, milyen is lesz Neked idekint! Hogy milyen, amikor megölelünk! Most csak azt érezheted, hogy milyen, ha megsimogatunk, de ez sem az igazi, mert nem közvetlenül Téged simogatunk, hanem a pocakomat, és azon keresztül érezhetsz minket. Amikor majd megölelünk, akkor éppen olyan lesz, mintha burokba zárnánk. Picike tested körbeöleli majd a két karunk, miközben az arcocskád beletemetkezik a nyakunkba. Körbeveszünk majd puha takarókkal, ami szintén olyan lesz, mint most odabent: egy saját kis kuckó.

Aludj jól, Nyuszika, álmodj szépeket, és ha szeretnél, akkor üzenj, kérdezz nyugodtan.

2015/06/16, kedd este

– Nagyon ügyes voltál ma, Bencus. A szívhangos vizsgálaton olyan hamar végigjutottunk, amilyen hamar csak lehetett. Újfent nagyon büszke vagyok Rád, hogy ennyire figyeltél rám tegnap, és ilyen ügyesen megtetted, amire kértelek.

(Ő is büszke magára, hogy ilyen ügyes és örül.)

– A doktor bácsi is megvizsgált azzal a tompa műanyag izével, amiről tegnap meséltem Neked, és mindent rendben talált. Viszont lassan útnak kell indulnod, itt az idő. Fizikailag rendben vagy, egy életerős kisfiú. Ha még mindig maradnál, egy hét múlva már mesterségesen kezdik majd befolyásolni az összehúzódásokat, amik finoman lökdösnek majd fejjel előre. Ezt egy infúzión keresztül adják be nekem, Te csak az összehúzódásokat éreznéd, mást nem.

Egy hét múlva jönnek majd mamáék is. Mama az én anyukám, úgy, ahogy én a Te anyukád vagyok. Én az ő pocakjában voltam, éppen úgy, ahogy Te most az enyémben. Jönnek meglátogatni minket, és meglephetnénk őket, hogy már kint vagy a pocakból, hm, mit szólsz? Sokat leszel majd mamával meg papával is, biztosan hamar összebarátkoztok.

(Csak figyel rám.)

– Holnap már szerda, letelik az öt nap, amiről az elején beszéltünk. Mi már készen vagyunk, várunk, a többi rajtad múlik. Szeretünk.

2015/06/17, szerda este

– Bencus, nagyon csöndben voltál ma. =)

Nem akarok még megszületni…

– Igen, tudom. Nem baj. Hamarosan megtörténik majd ez is, van még időd. Úgyis úgy fog történni, ahogy történnie kell. Ha császárral, akkor császárral. Ha fájdalomcsillapítókkal, akkor fájdalomcsillapítókkal.

Mi az a császár?

– A császármetszés során a pocakomat felvágják, és nem egy szűk csatornán keresztül kell átszuszakolnod magad, hanem közvetlenül a pocakomból vesz ki a doktorbácsi. Ezt megelőzi a fájdalomcsillapítás, amit egy tűvel a gerincem közvetlen közelébe adnak, és nagyjából érzéketlenné válik minden másra utána. Talán azt sem fogom érezni, ahogy mocorogsz odabent. Nem tudom, hogy ez jobb, vagy rosszabb-e a természetes útnál, mindennek van előnye és hátránya is. Mivel már helyes irányban fekszel, tehát fejjel lefelé, így a természetes út is járható lenne. Fejjel előre tolni magad, tudod. Ha közben még arra is figyelsz kicsit, hogy a köldökzsinórba se gabalyodj bele, akkor tényleg gyakorlatilag semmi akadálya annak, hogy könnyen megszüless.

Maradj még pár napot, ha úgy akarod.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s