Levél Bencéhez (1)

Azt hiszem, kezdettől fogva éreztem a szívdobogásod. Persze, tudom, hogy azok apukád szívdobbanásai voltak, ahogy feküdt mellettem, de annyira szimbolikus volt, hogy akkor és ott tudtam, megfogantál. Úgy hiszem, hogy már évek óta sorban álltál, vártad az alkalmat, hogy csatlakozz közénk. Erre a feladatra meg kell érni. Lehet persze anélkül is, de az úgy mindig bajosabb. Én tudtam, éreztem, hogy még nem vagyok kész. Még annyi mindent bele akartam zsúfolni az előtted lévő életbe, hogy írtam fejben egy listát, és pipáltam, mi van még hátra. Majd az utolsó pont kiiktatásával megszületett bennem a döntés: rendben, kész vagyok, jöhetsz.

Levél Bencéhez (1) Levél Bencéhez (1) Levél Bencéhez (1)

Hamar megfogantál.

Sokan sokféleképpen mesélnek a várandósságról. Mindenkinek más, és folyamatosan elmondják mindennek az ellenkezőjét is, így nem is igazán tudtam, mire számítsak. Az első három hónap azért nehéz volt. Nem voltam kimondottan rosszul, éppen csak annyira zavartak meg a hormonok, hogy úgy éreztem, beteg vagyok. Nyomott, már-már lehangolt. Nem hánytam, de mikor éhes voltam, akkor a vasszögbe is beleharaptam volna, mikor meg ettem végre, úgy éreztem, Úristen, legszívesebben kihánynék mindent. Gyengének is éreztem magam. Ez az egész állapot nagyjából 3-3,5 hónapig tartott. Utána helyreálltak a hormonjaim.

A második trimeszter békésen telt, visszanyertem az erőmet, és megjött a tavasz is, egyre többet sütött a Nap. Eljártam sportolni is néha, ami jót tett a közérzetemnek. Ahogy nőtt a pocakom, úgy tudatosult egyre inkább, hogy jössz, hogy már itt vagy. Küzdöttem még az érzéssel, hogy tényleg fel tudok-e, fel kell-e adnom Érted mindent, mert úgy éreztem, erre képtelen lennék. Persze, szívemet-lelkemet, de az egész életemet? A sztereotip hozzáállással nem tudtam azonosulni. Sosem voltunk átlagosak, mégis mindig ezt a sablont akarta mindenki ránk húzni. „Majd ti is ugyanúgy fogjátok, ahogy mások is csinálják!” Leginkább ezzel ellenkeztem, nem Veled.

Sokan sokfélét mondtak, az orvos például azt, hogy ne simogassam a hasam, mert összehúzódásra ingerli a méhemet, és beindíthatja a szülést. Aztán szerencsére rátaláltam egy igen fontos honlapra, az anya-magzat kapcsolatanalízisre, onnan pedig néhány fontos könyvre, ami mindent megváltoztatott. Igenis simogattalak a pocakban, mert szeretted, és mert szerettem volna kialakítani Veled a szoros kapcsolatot.

Szeretném, ha a születésed sem lenne átlagos. Ha nem az átlagos sztenderdek szerint születnél meg, hanem a lehető legtermészetesebb állapotodban. Ha nem gyógyszerek kábulata közepette látnád meg ezt a világot, ahogy jelenleg nagyon sokan, hanem mosolyogva, ismerős ingerek közé. Hallva a hangomat, a fényes tudat értelmével a szemedben.

30 hetes vagy. 7,8 centi a két halántékod közötti távolság és 5,5 centi hosszú a combcsontod. Még kényelmesen elférsz idebent, de kezdenek torlódni a feladatok. Fontos lenne, hogy farfekvésből átfordulj fejjel lefelé. Ez később egyre nehezebb lesz. Egyre többet fogunk beszélgetni a születésedről, nem szeretném, ha félnél. Tudnod kell, hova érkezel, tudnod kell, miért is lesz jó itt kint is, és ami a legfontosabb, tudnod kell, továbbra is együtt leszünk!

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s