Az önfegyelem törvénye

Legbiztosabban az önfegyelem által tehetünk szert nagyobb szabadságra és függetlenségre, mivel általa elérhetjük azt a szakértelmet és a tudás azon mélységeit, melyek által több lehetőség nyílik meg az életünkben.

Ha az ember nagyra értékeli a szabadságot, az önállóságot és a függetlenséget, hajlamos arra, hogy az élmények széles skáláját tapasztalja meg, és számos dologba kóstoljon bele érintőlegesen, és gyakran okozhat számára problémát, hogy leküzdje a rendszeresen ismétlődő rutinfeladatokkal szemben érzett ellenállását.

Ha az önfegyelmet úgy értelmezzük, hogy korlátozzuk a lehetőségeinket, vagy olyan dolgok megtételére kényszerítjük magunkat, melyekhez nem érzünk túl nagy kedvet (például arra, hogy mindennap eddzük a testünket, vagy hogy ne fogyasszunk édességeket, azaz az akaraterőt és elkötelezettséget igénylő dolgokra), akkor esetleg úgy gondolhatjuk, hogy az önfegyelem és a szabadság egymással ellentétes fogalmak. A szabadság ugyanakkor azt jelenti, hogy mentesek vagyunk a korlátoktól, nyitottak vagyunk a lehetőségekre, és spontán módon cselekszünk.

Az önfegyelem törvénye

Az önfegyelem törvénye egy paradoxonra mutat rá: ugyan születésünktől fogva alapvetően megillet minket a szabadsághoz való jog, világunkban mégis ki kell érdemelni azt, és a szabadsághoz és a függetlenséghez vezető utat az önfegyelem nyitja meg számunkra. Ez az alapelv egyaránt érvényes a belső és a külső szabadság esetében is.

Bár úgy tűnhet, “külső” életünk során rengeteg szabadsággal rendelkezünk, előfordulhat, hogy belül mégsem vagyunk szabadok, sokan érezzük úgy, hogy kavargó, tajtékzó, megvadult vágyakkal, szorongásokkal és negatív képzetekkel teli elménk foglyaiként éljük az életünket. Ha fegyelmezett módon a különböző belső gyakorlatokra – például a meditációra, hiedelmeink feltérképezésére vagy egyéb hasonló dolgokra – összpontosítunk, azáltal megteremthetjük a belső szabadság és béke érzetét, és megszabadulhatunk elménk béklyóitól.

A külső szabadság a fegyelmezett erőfeszítések révén születik meg, ebbe a szabadságba beletartozhat az élet valamely terén elért kiváló teljesítményekkel, a nagyobb mobilitással és a szabadabb utazással kapcsolatos anyagi szabadság; az erős, egészséges test által biztosított szabadság; a fegyelmezett munka által elért társadalmi szabadság, önbecsülés és megelégedettség; és általában véve az, hogy több lehetőségünk van az életben.

A szabadság nem pusztán annyit jelent, hogy számtalan dolgot tapasztalunk meg, mivel az élmények sokrétűsége nem azonos a mély élményekkel. Azonban ha összpontosítjuk az energiáinkat, és az unalom ellenére is kitartunk, nemcsak felületesen érintjük a különböző élményeket, hanem el is merülünk azokban, és a folyamat során sokkal többet tanulhatunk meg önmagunkról és a képességeinkről, mint ha egyfajta “mintavételi folyamatként” éljük az életünket.

Az önfegyelem szokás, amelynek birtokában mindig egy kicsit többet teszünk meg, egy kicsit mélyebbre hatolunk, egy kicsit tovább tartunk ki elhatározásaink mellett, és elvégezzük a feladatainkat. Az önfegyelem által felismerhetjük, hogy az unalom csak annyit jelent: kezdünk “belejönni a dologba”.

(részlet Dan Millman: Erre születtél c. könyvéből)

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s