A fejlődés törvénye

Ha nagy céljaid vannak, tedd meg feléjük a lehető legnagyobb lépést. Lehet, hogy az adott lépés aprónak tűnik, de bízz abban, hogy az adott pillanatban ez jelenti számodra a legnagyobb előrehaladást.

Néhányunkat annyira lekötnek a célkitűzéseink, hogy “megelőzzük önmagunkat”, hogy minél hamarabb jussunk el a végeredményhez, miközben tudomást sem veszünk az oda vezető útról, és a közben lejátszódott fejlődési folyamatról. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy annyira összezavar és elbizonytalanít minket az, hogy megpróbáljuk kitalálni, hogyan jussunk el A-ból Z-be, hogy még a saját céljainkat sem látjuk tisztán, vagy csőlátástól szenvedve leragadunk az út egy adott lépésénél.

A fejlődés törvénye

Nem árt, ha nem feledkezünk meg arról, hogy ha meg akarunk mászni egy hegyet, ki kell tűznünk magunk elé egy adott célt, ki kell találnunk, hogyan érhetjük el azt, alaposan fel kell készülnünk az utunkra, és apró, biztos lépésekkel kell előrehaladnunk azon. Bármilyen nagy és lenyűgöző célt lebonthatunk különálló, teljesíthető feladatok sorozatára. Ha át akarunk gázolni egy patakon, egyesével kell megkeresnünk a köveket, melyekre léphetünk; ha túl sok lépést akarunk kihagyni, előbb-utóbb meg fog csúszni a lábunk.

A fejlődés törvénye nemcsak arra tanít, hogy utazásunkat mindig bontsuk le kisebb útszakaszokra, de arra is, hogy tanuljunk meg minden egyes lépést úgy megbecsülni, mintha az jelentené utunk végét. Így minden egyes lépés önmagában egy kisebb sikerré válik, és számtalan alkalommal érünk el sikert, nem csupán végső célunk elérésekor. Az is megeshet, hogy az utunk során megtanult dolgok végül fontosabbnak bizonyulnak, mint az, hogy elérjük a végcélt. Például, ha húsz évet töltünk azzal, hogy megtanuljunk portrét festeni, majd valamilyen okból kifolyólag minden képünk megsemmisül, utunk során akkor szert tettünk bizonyos belső minőségekre, például képessé váltunk arra, hogy más szemmel lássuk a világot, és minden arcban felfedezzük a szépséget.

Ha problémáink vannak azzal, hogy pontosan meghatározott folyamatok mentén haladjunk céljaink felé, fel kell tennünk magunknak a kérdést, vajon azzal a postással cserélnénk-e, aki mindennap rohan, hogy teljesítse a műszakját, és “leadhassa a munkát”; vagy azzal, aki mindennap örömét leli a környék folyton változó képében, és minden embernek odaköszön az utcán, miközben egyenletes és ütemes léptekkel halad végig az útján. Sokan vannak közöttünk, akik csak a “nagy dolgokért” élnek, ám megfeledkeznek arról, hogy a hegy csúcsára vezető minden egyes lépés által egyre magasabbra és magasabbra jutunk.

(részlet Dan Millman: Erre születtél c. könyvéből)

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s