Az egyensúly törvénye

Az egyensúly kozmikus, biológiai és személyes szinten egyaránt érvényes ránk – testünkre, elménkre és érzelmeinkre -, emlékeztetve minket arra, hogy minden cselekedetünket képesek vagyunk túlzásba vinni és elhanyagolni is, és arra, hogy ha személyes ingánk kilendül az egyik irányba, végül elkerülhetetlenül vissza fog térni a másik oldalra.

Bár testünk fiziológiai egyensúlyáért legfőképpen a tudatalattink felelős, tudatos énünk komoly felelősséggel bír az életmódunkért és a cselekedeteinkért. Ennek következtében szoros kapcsolat áll fent az egyensúly törvénye és a választás törvénye, valamint a felelősségvállalás törvénye között, mely a túlzott együttműködésről, illetve az együttműködés megtagadásáról szólván kimondja, hogy ha akár csak életünk egyetlen területén egyensúlyt teremtünk, már az is nagyban növelheti a hatékonyságunkat.

Az egyensúlyi állapot elérése azonban nem mindig csak azon múlik, hogy képesek vagyunk-e elkerülni a végleteket, az egyensúly néha azt is magában foglalja, hogy képesek vagyunk felfedezni a végleteket, ám közben egyforma figyelmet szentelünk mindkét oldalnak, és egyensúlyi állapotban tartjuk az ingát.

Az egyensúly törvénye

Mindazonáltal a végletes állapotok feszültséget teremtenek, és ingánk végül mindig átlendül az ellentétes irányba. Tudatosságunk és bölcsességünk szintjét többet közt azon is lemérhetjük, ha megvizsgáljuk, vajon az arany középút elve alapján éljük-e az életünket.

Eltérő vérmérsékletünk, jellemünk és testalkatunk következtében mindannyian eltérő módokon érhetjük el ezt az egyensúlyi állapotot; néhány embernek például jóval nagyobb szüksége van a testmozgásra, mint társaiknak, sőt, az idők során még az egyes emberek szükségletei is megváltozhatnak. Mindnyájunknak rá kell lelnünk saját középutunkra, melyet saját egyedi fizikai és pszichológiai igényeink határoznak meg, nem pedig mások értékrendje. Mennyit edzünk? Hány orgazmusban kell részünk legyen hetente, havonta vagy évente? Mennyit együnk? Lehetséges, hogy e kérdésekre léteznek statisztikai adatok alapján kikalkulált válaszok, ám az egyetlen valódi válasz csak az lehet: “Amennyi neked a leginkább megfelel.”

Sokan úgy lelhetünk rá saját egyensúlyi állapotunkra, ha megvizsgáljuk a korlátainkat, és felfedezzük mindkét végletet, majd tanulunk cselekedetünk következményeiből. Bár nem ez a legkönnyebb út, valószínűleg a legtöbben ezen az úton járunk. A világ összes jó tanácsa sem változtatott semmit ezen az “ingamódszeren”; mások tanácsai és tapasztalatai nem feltétlenül érvényesek a mi esetünkben. Néha nekünk magunknak kell rájönnünk a dolgokra, a tapasztalás útja talán nem a legkönnyebb tanulási mód, ám úgy tűnik, ez az egyik legbiztosabb.

Az egyensúly törvénye emlékeztet bennünket arra, hogy alaposan vegyük szemügyre életünk azon területeit, melyeken esetleg még nem értük el az egyensúlyi állapotot. legyünk akár férfiak, akár nők, sikerült egyensúlyt teremtenünk énünk férfias és nőies oldalai között? Vajon egyensúlyt teremtettünk-e már a munkánk és a családi életünk között, illetve azonos mértékben törődünk-e önmagunkkal és embertársainkkal?

Adás és elfogadás

Mindannyiunknak vannak érzelmi szükségleteink, és tudatosan vagy öntudatlanul mindannyian arra törekszünk, hogy több szeretetben, megbecsülésben és megértésben legyen részünk. Ám azon cselekedetek, melyek csak azt a célt szolgálják, hogy kapjunk, anélkül, hogy mi is adnánk valamit embertársainknak – ha a gyermekkorunkban elsajátított indirekt módszerek segítségével akarjuk megszerezni azt, amire szükségünk van -, hosszú távon soha nem működőképesek.

Az egyensúly törvényének e kiegészítése kimondja, hogy mindannyian azt kapjuk, amit másoknak adunk. A legtöbbünk számára ismerős ez az állítás, de vajon hányan élünk e szerint? Lehetséges, hogy adunk ugyan, ám akár tudatában vagyunk, akár nem, általában bizonyos feltételekhez vagy elvárásokhoz kötjük e cselekedetünket: pénzt adunk ki, kedvesek vagyunk másokhoz, bókolunk embertársainknak, de mindezt csak azért, hogy cserébe mi is kapjunk tőlük valamit. Ebben nyilvánvalóan nincs is semmi “rossz”, kivéve, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt reméljük; a feltételekhez kötött adás rendelkezik egyfajta “horogszerű” energiával, mely megrövidíti a magasabb rendű energiákat, és megakadályozza azt, hogy a kívánt eredményeket érjük el. Az adás és az elfogadás titka abba rejlik, hogy szükségleteink és vágyaink tulajdonképpen egyfajta üzenetek, melyekkel mélyebb énünk közli velünk, hogy mi az, amit a leginkább adnunk kell.

(részlet Dan Millman: Erre születtél c. könyvéből)

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s