A rugalmasság törvénye

A rugalmasság sokkal hasznosabb, mint a passzivitás vagy az ellenállás; ha még a legfájdalmasabb tapasztalatokat is a magunkévá tesszük, és aktívan felhasználjuk őket, sokkal hatékonyabban fogunk megküzdeni a nehézségeinkkel, mivel azokat spirituális tréningnek tekintjük.

A rugalmasság annyit tesz, hogy ahelyett, hogy mereven ellenállnánk a jelen pillanatnak, gyakorlatiasan elfogadjuk azt – elfogadjuk önmagunkat, embertársainkat és az adott körülményeket. Semmiképpen nem jelenti, hogy passzívan eltűrnénk azt, amit nem szeretünk, sem azt, hogy figyelmen kívül hagynánk az igazságtalanságokat, vagy hagynánk, hogy áldozattá váljunk. A rugalmasság éber és befogadó tudatállapotot követel meg; nemcsak azzal jár, hogy “együtt úszunk az árral”, de azzal is, hogy azonosulunk vele, és konstruktív módon felhasználjuk az erejét. Ha elsajátítjuk e törvényt, az elénk kerülő akadályokat célunkhoz vezető lépcsőfokokká, a problémákat pedig lehetőségekké változtatjuk; ha heves szél támad, nem pusztán ellenállunk neki vagy elviseljük, hanem szélmalmokat is építünk.

A rugalmasság törvénye

A rugalmasság törvénye első pillantásra talán irreálisnak és idealistának tűnhet, és számtalan olyan kérdést vet fel, mint például: “És mi van akkor, ha valaki megtámad az utcán, vagy tragédia éri egy családtagomat? Azt hogyan >>öleljem magamhoz<<?” Ezek helye és fontos kérdések, de a válasz végül is ennyi: Világunkban egyaránt léteznek nagy örömök, nagy fájdalmak és igazságtalanságok is. Ha emberek egy adott csoportjával valami fájdalmas dolog történik, arra némelyek tiltakozással, mások döbbenettel, tagadással vagy félelemmel reagálnak; ők szenvedik meg az adott eseményt a legjobban, mivel olyanok, akár a viharban megroppanó merev faágak. A csoport azon tagjai viszont, akik kifejlesztették magukban a rugalmasság képességét, teljes mértékben elfogadják és megélik az adott helyzetet, miközben továbbra is kapcsolatban maradnak az élet nagyobb összefüggéseivel – megőrzik a rálátásukat arra, hogyan is működnek a dolgok. Elfogadják és teljes mértékben kifejezik az érzelmeiket, de – akárcsak a hajlékony faágak – nem törnek meg, és visszaállnak eredeti állapotukba. Mivel nem akadályozza őket a gondolkodás merevsége és az ellenállás, képesek a leghatékonyabb, legkreatívabb módon reagálni az eseményekre. ha rugalmasak vagyunk, megtanuljuk egyenlő jelenségnek látni, érezni a napsütést és az esőt, a forróságot és a hideget. Ha ellenállás helyett inkább csak konstatáljuk a tényt, kevésbé fájdalmasnak és kevésbé küzdelmesnek fogjuk megélni az életünket; képesek leszünk próbának tekinteni a fájdalmat, és a lehető legnagyobb hasznát venni – legalábbis képesek leszünk tanulni belőle.

A rugalmasság törvényét tükröző és megtestesítő aikido és tai chi az ellen nem állás elvén alapul: ha meglöknek, húzz, ha húznak, lökj; és ha nagy erő tart feléd, állj el az útjából. Ha képesek vagyunk felhasználni, minden dolog a mi javunkat szolgálja.

Ha csakis a saját személyes nézőpontunkból szemléljük az életet, nyilvánvalóan nem leszünk mindig “hálásak” a velünk történő összes eseményért, például a pénzügyi kudarcokért, vagy azért, ha elkapjuk az influenzát. E törvény azonban arra emlékeztet bennünket, hogy terjesszük ki a látókörünket önmagunkon túlra, hogy észrevegyük a nagyobb összefüggéseket is, és így képessé váljunk elfogadni azt, hogy minden egyes történés – akár negatívnak, akár pozitívnak tűnik az adott pillanatban – lehetőséget kínál számunkra arra, hogy megerősítsük a szellemünket. Ha az elme ellenáll valaminek, legyen az akár esemény, helyzet, akár érzelem, akár egy embertársunk, feszültség keletkezik bennünk. Az afféle mondatok, hogy “szívesebben lennék itt vagy ott”, vagy “nem lenne szabad ezt tenniük”, illetve “ezt és ezt kellene tenniük”, mind az ellenállásunkat tükrözik. Ha mindent potenciális tanításként tekintünk, amely által hosszú távon erősebbé, bölcsebbé vagy teljesebbé válhatunk, túllépünk az élettel kapcsolatos elvárásainkon és ítéleteinken, és hálásak lehetünk érte.

E törvény alkalmazásával nyitottak maradhatunk az élet örömeire és bánataira, ahelyett, hogy igyekeznénk elkerülni azokat, és így teljesebb életet élhetünk.

(részlet Dan Millman: Erre születtél c. könyvéből)

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s