A felelősségvállalás törvénye

Ha megállapítottuk, meddig terjed a felelősségünk, képesek leszünk eleget tenni kötelességeinknek, és elengedni azokat a dolgokat, amelyekért nem mi vagyunk a felelősek. Így több örömünket lelhetjük abban, ha támogatjuk embertársainkat, és harmonikusabb együttműködésen alapuló kapcsolatot létesíthetünk velük.

Mielőtt segíthetnénk másoknak, először önmagunknak kell segítenünk – azaz a saját portánk előtt kell söpörnünk -, és össze kell békítenünk egymással ellentmondó személyiségrészeinket; azokat az identitásokat, hiedelmeket, értékrendeket és elképzeléseket, melyek látszólag esetleg szemben állnak egymással. Az is lehet, hogy elő kell segítenünk jobb és bal agyféltekénk hatékony működését. Mielőtt rálelhetnénk a harmóniára, először fel kell ismernünk, mi az, ami diszharmonikus – azokat a “vagy-vagy”, “igen-nem”, “kellene-nem szabad” ellentétpárokat, melyek zavarodottságot eredményezhetnek bennünk, mivel minden egyes döntés esetén egyaránt felmerülnek érvek és ellenérvek is. “Részeink” összehangolásának számos megközelítési módja létezik, például a hangterápia, a neurolingvisztikai programozás, az alkímiai hipnoterápia és más nevelő módszerek, melyek segítségünkre lehetnek a két agyfélteke integrálásában.

A felelősségvállalás törvénye

Az önmagunkkal, embertársainkkal és a körülményeinkkel való kapcsolatunk során meg kell találnunk saját “egyensúlyi pontunkat”, meg kell állapítanunk, meddig terjed a felelősségünk, és meg kell húznunk a megfelelő határvonalakat, és fel kell ismernünk, hogy a mi értékrendünk, szükségleteink és prioritásaink jogosan térhetnek el szüleink, testvéreink, partnerünk és embertársaink hasonló jellemzőitől.

Ha erős késztetést érzünk arra, hogy támogassuk, szolgáljuk és segítsük embertársainkat, adakozási vágyunk következtében előfordulhat, hogy túlzott együttműködésünkkel mind önmagunkat, mind “befogadó” társainkat elerőtlenítjük. Extrém esetekben ez a hajlamunk akár kölcsönös függéssé is korcsosulhat, amikor is olyan erősen csak mások életére koncentrálunk, hogy teljesen “elfogyasztjuk” önmagunkat, mivel folyamatosan csak adunk, ám semmit nem kapunk cserébe. Az ilyen személyek messze a szülők, barátok vagy munkaadók normál kötelességeit meghaladó módon vállalnak felelősséget embertársaik életéért. Értékrendjüket, önbecsülésüket, sőt akár az identitástudatukat is az határozza meg számukra, milyen mértékben képesek másokat szolgálni, mások szükségleteiket mindig a sajátjaik elé helyezik, és önként vállalják a “lábtörlő”, sőt akár a rabszolga szerepét is.

Az alárendeltség hátterében meghúzódó túlzott együttműködés egyfajta eltorzult, felnagyított felelősségérzettel jár együtt, és azt eredményezi, hogy ezek az emberek folyton mások hibáit próbálják “kijavítani”, ahelyett, hogy saját viselkedésük következményeiből tanulnának.

Ha pszichénk ingája végletesen kilendül az eltúlzott együttműködés irányába, akkor előbb-utóbb át fog csapni az ellenkező végletbe, az együttműködés megtagadásának állapotába. Lehet, hogy ez a változás csak napok, hetek, hónapok vagy akár évek múltán megy végbe, de végül mindig bekövetkezik.

Miután ez megtörtén, vagy megbántódunk, és teljes ellenállásba vonulunk, vagy továbbra is “megteszünk ugyan mindenfélét” másokért, ám érzelmileg elzárkózunk előlük, és mindkét eset az adott kapcsolat halálát eredményezheti.

Az együttműködés és a támogatás leghatékonyabb formája néha abból áll, hogy arra bátorítjuk embertársainkat, hogy ők maguk is tegyenek meg bizonyos dolgokat a saját érdekükben. A legjobb segítségnyújtásnak gyakran az is része, hogy megfelelő követelményeket támasztunk másokkal szemben.

A felelősségvállalás törvénye egyfajta alapvető emlékeztetőként szolgál számunkra, mivel eszünkbe juttatja, milyen fontos az, hogy felleljük és tiszteletben tartsuk saját határainkat, és csakis azokon belül tevékenykedjünk. Bár mindannyian arra születtünk, hogy túlhaladjuk a korlátainkat, ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk azokat. E törvény emlékeztet bennünket arra, hogy tisztelnünk kell saját belső értékeinket, és rá kell találnunk az egyensúlyi pontunkra.

Vegyük csak Rosalyn és Tanja, két kétgyermekes családanya példáját. Mielőtt teherbe estek volna, mindketten napi nyolc órában dolgoztak egy San Francisco-i reklámügynökségnél. Rosalyn úgy döntött, hogy otthon marad a gyermekeivel, és szögre akasztotta a karrierjét, Tanja viszont keresett egy megbízható dadát, aki vigyázott a kicsikre, míg ő továbbra is bejárt a belvárosba dolgozni. Rosalyn és Tanja különböző döntést hozott. A probléma csak az, hogy egyik nő sem azt választotta, amire igazán vágyott – mind a ketten úgy döntöttek, ahogy szerintük “dönteniük kellett”.

Rosalynt bántotta, hogy feladta a munkáját, de úgy gondolta, ahhoz, hogy “jó anya” lehessen, egész nap otthon kell lennie a gyermekeivel. Tanja gyűlölte azt, hogy egész napra magára “kellett” hagynia a kicsiket, de “modern, egyenlő esélyekkel rendelkező nő” akart lenni, és nem akarta azt, hogy “az otthonához láncolva” élje le az életét, ahogy az az ő édesanyja tette.

Bizonyos értelemben mindkét nő túlzottan együttműködő magatartásról tett tanúbizonyságot; mindketten túlzottan alárendelték magukat mások elképzeléseinek, és azt tették, amit “tenniük kellett”, ahelyett, hogy a saját vágyaikra hallgattak volna.

A felelősségvállalás törvényének alkalmazásával segítjük és támogatjuk embertársainkat, ám mi magunk is elfogadjuk mások támogatását és segítségét; képesek leszünk egyensúlyt teremteni az adás és az elfogadás között. Megtanuljuk megkülönböztetni egymástól azt az állapotot, amikor úgy gondoljuk, hogy meg “kellene” tennünk valamit, illetve amikor valóban a szívünk mélyéből vágyunk az adott dologra. Megtesszük azt, amivel kapcsolatban jó érzések töltenek el bennünket, egyéb esetben pedig kinyilatkoztatjuk az érzéseinket, és kompromisszumot kötünk: “Ezt megteszem, de a többit neked kell elvégezned.”

(részlet Dan Millman: Erre születtél c. könyvéből)

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s