A cselekvés törvénye

Nem számít, mit érzünk, és mit tudunk, nem számít, milyen adományokkal és tehetségekkel rendelkezünk, csakis a cselekvés által hívhatjuk életre azokat. Azok, akik csak azt hiszik, hogy megértjük az elkötelezettséghez, a bátorsághoz vagy a szeretethez hasonló fogalmakat, egy nap majd felismerik: csak azt tudjuk, mikor cselekszünk. Majd a tett megértéssé válik.

Világunkban nem könnyű cselekedni; a kétség és a tehetetlen lustaság erői ott munkálnak mindenütt, még elménkben és testünkben is. Mégis cselekednünk kell. A szavak lehetnek olcsók, a fogalmak és a filozófiák lehetnek elegánsak, bővelkedhetünk az ötletekben, a jó szándék pedig lehet megkapó. Hogy e szavakat, fogalmakat és ötleteket cselekedetek formájában nyilvánítsuk meg, energiára van szükségünk, áldozatot kell vállalnunk. Úrrá kell lennünk a bizonytalanságérzetünkön, magunk mögött kell hagynunk az önbizalomhiányt, a fásultságot, az egykedvűséget, a kifogásokat és számtalan jó okot, hogy miért ne himbáljuk a csónakot, miért ússzunk tovább az árral. Az élettől újra és újra ugyanazt az üzenetet kapjuk: Jobb, ha megtesszük, amit meg kell tennünk, mintha kifogásokat keresünk arra, hogy miért ne együk meg azt. Ahogy számos más dolog, a cselekvés törvénye is ezt fejezi ki.

A cselekvés törvénye

Szónokok mennydörögnek felénk ehhez hasonló szenvedélyes és ékesszóló eszméket, arra ösztönözvén bennünket, hogy tápászkodjunk fel, és kezdjünk új életet, vegyünk erőt magunkon és tanúsítsunk önfegyelmet. A legtöbben mégiscsak akkor cselekszünk, amikor már annyira elviselhetetlenné válik az érzelmi, a mentális vagy a fizikai fájdalom, hogy muszáj megmozdulnunk.

Változtassunk ezen! Fogadjuk el, hogy a cselekvés  és a változás kezdetben kényelmetlenségekkel járhat, hogy erőfeszítéseket kell tennünk, és energiára van szükségünk hozzá. Sőt, mondjuk, hogy készek vagyunk minden szükségeset megtenni az életben. De hogyan kezdjünk hozzá? A választ az egyik legerőteljesebb, három szóból álló mondat jelenti: “Csak tedd meg.”

A legtöbben belső engedélyre várunk, mielőtt bármit is megtennénk. Arra, hogy “motiválva” érezzük magunkat. Megvárjuk, amíg a félelem másfelé néz, amíg félreáll az önbizalomhiányunk és a bizonytalanságérzetünk, és engedélyt ad nekünk arra, hogy cselekedjünk. A cselekvés azonban erősebb a szubjektivitásnál: megesik, hogy erővel és bátran kell cselekednünk, függetlenül attól, mit érzünk vagy mit gondolunk.

Világunk békés harcosai nem várnak engedélyre: tudják, érzik, hogy mit kell cselekedniük, és a bátorság és a teljesség útját választják. Ha szívük megerősíti a döntésüket, cselekszenek, minden esetleges félelmük, önbizalomhiányuk és bizonytalanságérzetük ellenére is. Cselekszenek, és hagyják, hogy szubjektív életük, azaz a gondolataik és az érzéseik lélekszakadva próbálják utolérni őket. “Várj, ezt nem tudod megtenni! Erre még nem állsz készen!” – suttogja fülünkbe múltunk hangjait visszhangozva az elménk. “Bolondot csinálsz magadból! Csak megsérülsz! Kudarcot fogsz vallani!” Ezek a hangok átfuthatnak ugyan az elménken, de mégis cselekszünk, és kisvártatva ezek a hangok és érzések, amelyek egykor olyan hangosak és parancsolóak voltak, már jóval ritkábban jelentkeznek.

Az alábbi gyakorlatok segíthetnek abban, hogy közvetlen megtapasztalása és gyakorlati alkalmazása révén összhangba kerülj a cselekvés törvényével:

  1. Képzeld el, hogy ott állsz a lakásodban vagy a munkahelyeden kb. három méterre az ajtótól. Az ajtó kitárul: gyönyörű az idő, és ki akarsz menni, mert ez az “odakint” jelenti azt, hogy megvalósítod legnagyobb reményeidet és legdédelgetettebb terveidet, az életet éled, amelyre születtél.
  2. Most idézd fel a legutóbbi olyan alkalmat, amikor félelmet, önbizalomhiányt vagy bizonytalanságot éreztél magadban. Érezd át a félelmet, aztán alakítsd át azt egy képpé, egy alakká, mintha a félelem kipattanna belőle,d, és önálló lénnyé válna – kicsivé vagy naggyá, férfivá vagy nővé, emberi lénnyé vagy sem, mindegy. Ha kialakul előtted az alak képmása, nevezd el mondjuk Félelem úrnak vagy Félelem asszonynak (illetve Önbizalomhiánynak vagy bizonytalanságérzetnek is).
  3. Játszd le magadban a következő jelenetet, és vedd fel azt egy képzeletbeli videoszalagra: érezd, hogy a nyitott ajtó felé indulsz, hogy kimész a napfényre, de mielőtt kilépnél, hirtelen megjelenik előtted Félelem úr vagy Félelem asszony, és figyelmeztet: “Várj, ezt nem teheted meg! Ez túl sok neked!”
  4. Hagyd, hogy Félelem úr vagy Félelem asszony megállítson, épp úgy, ahogy életed során már oly sokszor hagytad megállítani, lelassítani, és elbizonytalanítani magad. Tapasztald meg teljesen ezt az érzést.
  5. Elkészült a kazetta, most játszd le újra a jelenetet – elindulsz az ajtó felé, és Félelem úr vagy Félelem asszony megállít téged. Játszd le újra és újra a kazettát, normál vagy gyorsított sebességgel, a lényeg, hogy mindig ugyanúgy menjen végbe a jelent. Minden egyes alkalommal tapasztald meg, milyen érzés hagyni, hogy Félelem úr vagy Félelem asszony az utadat állja. Ne változtass a jeleneten, csak ismételd meg újra és újra, és minden egyes alkalommal éld át a tapasztalatot, amíg dühös nem leszel – nem rémül,t, nem szomorú, hanem dühös. Ez eltarthat egy darabig. Ha már tényleg nagyon dühös vagy, készen állsz az utolsó lépésre.
  6. Játszd le magadban újra a jelenetet, de ez alkalommal, amikor Félelem úr vagy Félelem asszony eléd lép, és azt mondja: “Várj, ezt nem…” – vagy megfenyeget, könyörögni kezd neked, vagy megpróbálja elmagyarázni, miért nem léphetsz ki az ajtón, egyszerűen sétálj tovább, mintha ott se lenne
  7. Idézd fel magadban, milyen erősen vágysz arra, hogy kilépj a szabadba, és haladj tovább utadon – az életutadon. Tarts ki minden érv ellenére, amely amellett szól, hogy “nem teheted”, vagy “nem szabad megtenned”, vagy hogy “nem tudod megtenni” az adott dolgot; koncentrálj a célodra, és lépj ki az ajtón.
  8. Figyeld meg, mennyire más érzés ez. Tapasztald meg a tiszta cselekvés alapelvét és erejét.

(részlet Dan Millman: Erre születtél c. könyvéből)

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s