Beszélgetések

Egy pillanat alatt képes falhoz állítani. Nekifeszülök és csak nézek ki a fejemből, mert hang nem jön ki a torkomon, az biztos.

– Nos?

Még mindig csak hallgatok. Mintha csak egy hajszálon függne az életem, mintha a legzordabb szakadék felett csüngenék, kétségbeesetten kapaszkodva bármibe, ami még megtarthat, amíg csak az ujjaim bírják – és peregnek a képkockák. Keresem köztük a lényeget, ami válasz lehet, ami értelmet adhat, de semmi.

– Mivel töltötted az elmúlt 33 évet? – szegezi nekem a kérdést ismét. – Mit teljesítettél feladataid közül? Mit oldottál meg? Mennyivel vagy előrébb utadon?

Egyre feszültebb leszek. Tudom, hogy igaza van, tudom, hogy tudnom kéne a válaszokat, hogy rém egyszerű az egész, és csak én bonyolítom túl, mégsem tudok megfogalmazni egy épkézláb mondatot sem.

– Ahh… Honnan tudjam mégis?! Sötétben tapogatózom! Tudja bárki, miért van itt?! Az elejére már nem is emlékszem, kiesett úgy 8-10 év. Feldolgoztam néhány defektet, mit jobban, mit kevésbé, de helyette jöttek újak. Van, amiben erősebb lettem, s van, amiben egyre gyengébb. Tapasztaltam, amit lehetett, hát nem ez a lényeg?

– Nem azért jöttél, hogy sodródj.

– Akkor talán segíthetnél! Segíts megtalálni a lényeget! Az állomásokat, melyeken keresztül kellene haladnom.

– Te döntöd el, merre mész. Nincs rossz választás.

– Legfeljebb felesleges kör…

– Semmi sem felesleges – mosolygott.

Igaza van. Számot kell vetnem. Ahogy végiggondolom az egyes éveket, évtizedeket, már az elején elfog az érzés, hogy ez egy véget nem érő “játék”, egy folytatásos teleregény. Sosem volt vége, így kezdete sem. Megkönnyebbülhetnék, hogy nincs mitől félni, bár nem tudom, mennyivel jobb, hogy a megoldandó feladatok kiapadhatatlan folyamként jönnek s mennek. De leginkább jönnek. Így nincs tabula rasa anya hasában sem. Trauma annál inkább. Aztán egy hatalmas ugrás, elröppen 10-11 év. Addig csak egy-két képkocka, lényegtelen dolgok. Majd egy masszív kamaszkor és súlyos 15 év. Nehezen tudnék felidézni egy olyan percet is belőle, amiért visszamennék.

– Még behozhatod a lemaradást – válaszol a fel nem tett kérdésemre.

– Az első 28 év kuka. Nincs előrelépés. Az én hibám?

– Senki sem hibáztat.

– Nyilván én pazaroltam el… Tudod, sokszor érzem úgy, hogy nincs segítség. Sötétség van és sűrű, tejszerű köd. Félhomály, amiben csak az orromig látok. De hogy is láthatnék tovább, ha a köd mindent beborít?

– Úgy, hogy nem a szemeddel nézel.

– Évek óta a szívemre hallgatok. Előrébb jutottam ezzel? A félelem a szív rezgéseit is megköti. Lefogja a húrokat, megdermeszt, csöndet parancsol, hogy észrevétlen maradjak. És a félelmet nem tudom kikapcsolni. Mentem vele szemben, néztem vele farkasszemet, de nem múlt el. Sőt. Erősödött. Kiröhög, tudja, hogy gyenge vagyok, még ha egy ideig tartom is magam.

– Erősítsd meg a hited.

– És mégis hogyan?! Járjak templomba?

– Imádkozz.

– Azt sem tudom, hogyan kell…és kihez…és mit mondjak…vagy kérjek?

– Tudod Te azt jól – mosolygott újra. Na, persze, azon az oldalon minden roppant világos.

– Kapcsolódást? Igen. Kapcsolódást. Azt kérnék. Kapcsolatot a Láthatatlannal. Az Erővel. A Fénnyel. De mit old ez meg? Vajon hallani fogom a válaszokat is a kérdéseimre?

Már most is hallod – mint a mosolyt is, mely épp csak visszhangzik fejemben, miközben a lejátszó zenét vált, s az ütem felgyorsul…


Az ima vallásos fogalom; legáltalánosabb érvénnyel az egyénnek vagy közösségnek a transzcendenssel való kommunikációja. E meghatározásban a transzcendens – az adott vallás hitvilágától függően számos jelentéssel bírhat. Vonatkozhat az Istenre vagy istenekre, halottakra, személyes vagy személytelen szellemi létezőkre, a közelebbről meg nem határozott numinózumra vagy a világ rendezőelvére. A kommunikáció ebben az értelemben a kapcsolattartás bármely formáját jelentheti, a legváltozatosabb megnyilvánulásokkal. Ilyenformán az imádkozás történhet gondolatban vagy fennhangon; szavakkal, énekkel vagy szavak nélkül; tánccal vagy bármely más mozdulattal, gesztussal – vagy ezek bármely kombinációjával.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s