A Comói-tó

Múlt heti “ámokfutásunk” egyik állomása a Comói-tó volt. Egyelőre vegyes érzésekkel vagyok iránta, vissza akarnék-e újra menni partjára avagy-é sem. Szépnek gyönyörű, bár naplemente előtt egy órával értünk oda, így keveset mondhatok. Mintha egy külön univerzum lenne, amelyen ha egyszer pályára álltál, nehezen kapcsolódsz le róla ismét. Minden négyzetcentiméter kihasználva, rá is vannak kényszerülve, szűkül a tér egyfolytában. Aki autója kormánya mögött nem ül magabiztosan, az el se induljon, legtöbbször csak néhány centi marad járművünknek a sziklafal és egy másik autó között.

Gondolom, hasonlóan a térség többi részéhez, itt is a szolgáltatásokat mérik csillagászati áron, egyelőre nem mertem megnézni, hogy egy nem kempinges fekhelyért mennyit kérnek. Frusztráló mindenesetre, hogy örökmozgóként kell köröznünk a tó körül, míg végre valahol parkolóhelyet találunk, pedig gyalog aztán nem jutunk át egyik településről a másikra, hacsak nem életünk árán, mert a szerpentinek alább nem adják magukat.

Szóval szépnek gyönyörű, de egyelőre kevés a Clooney-opció, hogy sürgessem a visszatérést. (Egy tökéletes caffe macchiato már inkább.)

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s