Kempingkultúra

Nem tudom, miért alakult így, de sok minden működik az életemben mindent-vagy-semmit alapon. Van, hogy egy dolog évekig nem érdekel, majd egyszer csak nagyon, és akkor csőstül jöjjön. Ilyen volt a kempingezés is. Mi soha nem voltunk egy túl nomád fajta. Túrázni sem jártunk, inkább csak kirándulgattunk, majd rákaptunk a tengerparti nyaralások semmitevő élvezetére, ahol a napi cél az volt, hogy minél barnábbra süljünk a parton. Igaz, az ózonlyuk fogalma akkor még abszolút ismeretlen volt idehaza, görögül meg nem értettünk, hogy felvilágosítsanak. A szállásunk leginkább a hazai kosztra épülő apartmanok voltak, semmi fűszál, semmi bogár, semmi csillagos ég.

Így aztán izgatottan vágytam már megismerni, miről is beszélnek a többiek. Mi az a misztérium, ami a kempingezést oly romantikus rousseau-i fátyolba burkolja? Idén nyáron pedig már tapasztalom is ezerrel az érzést, és egyre határozottabb véleményem van a témáról. Hovatovább már a bivakolás szele is megcsapott, de azt már némi túlzásnak érzem…

Azt hiszem, a kempingezős félnomádok leginkább azért hívei oly konokul a kempingeknek, mert a természettel akarnak azonosulni, s erre a vezérfonalra fűzik fel az időtöltésüket, hovatovább nyugdíjas éveiket. Hát igen, végül is a friss harmatos fűre lépünk ki reggelente, tücsökzenét hallgatunk esténként tévé helyett, és nincs semmi felesleges kapitalista flanc körülöttünk. Se egy elektroszmogot sugárzó tévé vagy számítógép, se mosogatógép, se porszívó zaja nem borzaszt minket. Visszatérhetünk a Facebook előtti időkbe, amikor még egymással beszélgettünk a sorozatokon csüngés helyett, kártyáztunk vagy olvastunk. A gyerekek biciklizhetnek körülöttünk, bújócskázhatnak, futkoshatnak, vagy strandolhatnak éppen, homokvárat építenek egymással, barátkoznak, szocializálódnak. Az egész nagyon közösségi, biológiai óránk visszaáll a Természet rendjére, a Nappal kelünk, a Nappal fekszünk, egyek vagyunk az őserővel.

Na, igen, csakhogy mindez egy baromság. Nem vagyunk egyek a Természettel. A házunk helyett sátrat húzunk magunk fölé, alapesetben, az élelmesebbek bungalow-t bérelnek vagy lakókocsit húznak maguk után. A reggeli harmatos fű is csak akkor esik jól, ha valahol az alföldön vagyunk, és épp évtizedes szárazság után végre esett egy kevés eső éjszaka. 1000-1500 méteren a harmat sem több 5-12 foknál, ami nem éppen ébredésre csábító intervallum. A tévé, számítógép, mosogatógép sem ilyen egyértelmű, ugyanis már megjelent az a kempingezős alfaj, amelyik bizony egész nap a laptopja előtt ül, még ha egy sátortető alatt is. Ezen pedig bármilyen filmet ugyanúgy végig lehet nézni, mint egy tévén. Mosogatni nagyon sok helyen hideg vízben kell, ami szintén nagyon romantikus tud lenni, főleg egy szalonna alapon megfuttatott vacsora után. A szomszédolás is csak úgy működik, ha nagyon nyitott közeggel van dolgunk és/vagy minimum legalább angolul tudunk. Ezen túl is léteznek még akadályok, ugyanis ha a sátor mérete nem támogatja az egyenesen ülést kisebb tömeg esetére, illetve nincsenek, vagy már foglaltak a kempingben a közösségi helyiségek, akkor valószínűleg nem lesz bjútiful frendsip. Sok helyen az ár-érték arány totál kifordított. Találhatunk olyan kempinget is, ahol négycsillagos áron egy világítás nélküli zuhanyzóban kell matekolnunk. Ebben az esetben a világítás hiánya nem az objektum hátránya, nappal derül ki, hogy inkább hálásak vagyunk, hogy takarásban maradt az összes sár, hajszálköteg, szappanmaradék és minden olyan gusztustalan dolog, aminek nem kéne ott lennie.

Egy kempingben felértékelődnek a fogasok és az akasztók, valamint rájövünk, hogy a zipzáron túli élet A természet, azonban mi mégis legtöbbet a zipzár túlsó oldalán vagyunk.

Kempingkultúra

…és akkor jönnek az üdítő kivételek, a tiszta vizű oázisok a menekülttáborok közepén… Mivel a kempingeket is csillagozzák, mint a hoteleket, ez már irányadó lehet a szelekcióra. Egy négycsillagos kempingben bizony saját kis fürdőszobát kapunk a vizes blokkon belül, ahol a ruhánk zuhanyozás után is száraz marad, és ahol nem hunyjuk be szemünket az indokoltnál gyakrabban, hogy eltakarjuk magunk elől a látványt. Ugyanis nincs mit eltakarni, tiszta, fehér minden, és jó illatú. Az árak szerintem széles skálán mozognak, függ országtól, földrajzi elhelyezkedéstől, miért mennyit kérnek, így érdemes előzetesen felkutatni ezeket a kempingeket, no meg időben foglalni, ilyenkor csúcsszezon van!

Kempingkultúra

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s