Milyen a saját valóságod?

Időről-időre eljön a pillanat, amikor csömöröm lesz ettől a világtól. Most itt van megint. Úgy kell kihámoznom a rengetegből azt a néhány igaz szót, amiben hihetek, amiből töltekezhetek, ami támpontot nyújthat a fejlődéshez. S ha túl sok idő telik el két ilyen találkozás között, bizony azt fizikailag is megérzem. Talán túlérzékenynek számítok ebben a rothadó valóságban, de vajon bennem van-e a hiba?

reality

A világom egyik alapja az internet lett. Olvasom, keresgélek, kapcsolódok, adok-veszek, érdeklődöm, mégis, egyre inkább az az érzésem, hogy ahelyett, hogy adna, csak elvesz tőlem. A cyber-tér ma már tele van mások munkáit összevadászó oldalakkal, s már rég elveszett az az igaz forrás, amiből az egész táplálkozik, s ki tudja, közben hány változtatás történt az eredetiben. Olyan semmitmondó címszavak rengetege, melyek csak kapargatják a felszínt. Létük érthetetlen, az pedig, hogy ezek miként képeznek más oldalakhoz hivatkozási alapot, már egyenesen felfoghatatlan. A közösséginek nevezett látszatvilágból lassan teljesen likvidálom magam. Miközben mind a kommunikációt hivatott hirdetni, pont hogy e célját dönti romba. Kinek van ma már kedve értelmesen és hosszasan kommunikálni? Időnk lenne, ha kedvünk lenne.

reality

Jól kitalált illúzió, ahol már-már elhiszed, hogy fontos vagy, hogy kapcsolódsz, hogy együtt vagy, pedig másokat aztán a legkevésbé sem érdekel az életed, pláne nem a problémád.

Hivatalosan úgy lehet az ember igazán boldog, sőt, egyáltalán boldog, ha előbb önmagában az. Majd ha ez megvan, akkor lehet kapcsolódni másokhoz, mert akkor már tulajdonképpen mindegy, mit is csinál az a másik, nem lesz rám olyan hatással, hogy elvegye a boldogságomat, hiszen nem tőle vagyok boldog. Vajon ez az elmélet nem éppen azt a személytelen individualizmust szolgálja-e, ami körülöttünk zajlik? Ha nincs hatással rám a másik, akkor minek vagyok egyáltalán itt a Földön jelen? Talán nem az a lét lényege, hogy tapasztaljunk? Mindegy mit, de tapasztaljunk? Tapasztalni pedig csak hatással lehet, akció-reakcióval, hatás-ellenhatás-kölcsönhatással. Én azért vagyok itt, hogy energiát áramoltassak, amennyire lehet, akkor leginkább energiát adjak, mintsem hogy szívjak el másoktól.

Mindenki elvan a saját maga által teremtett valóságában, az egyes ön-valóságok összessége pedig rendszert kíván, irányítást, uralmat. Megkaptuk, irányítanak. Mi több, befolyásolnak és manipulálnak.

reality

Elkurvult világ, ahol az információ tömege felszínességbe tömörít. Ne írj hosszú sorokat, mert a sok ostoba nem szeret olvasni! Nem a tudás és főleg nem a hitelesség számít, hanem csak az, hogy “pörögjön az élet”, ezzel is azt igazolva, hogy a világ felgyorsult. A “rohanó világ”, ugye… Mitől is rohan annyira? Attól, hogy minden apró és felesleges dologgal elcsesszük a drága időnket és nem marad semmi a fontosakra? Feladat van! Meg kell tanulni szelektálni.

Sokszor felmerült már az a kép, hogy a könyveknek és a papírra nyomott betűknek vége, hogy az elektronikus virtuális mindenség veszi át az uralmat végleg. Bár a tendencia úgy tűnik, ez, én azért hiszek még abban, hogy van, aki szeret olvasni. Méghozzá hosszan, értelmesen, elgondolkodva – akár egy könyvet.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s