Egy örök kedvenc: Balaton bringával

Nem tudom, hogy egy magyarországnyi ember merre tekergett hétvégén, de hogy a Balaton partján nem, az bizonyos. Alig találkoztunk szembe turistákkal, csak egy-két német ajkú lézengett tavunk körül. (Na, meg Szentgyörgyi Chili Romeo, akivel általában a Balatonnál futok össze, néha szó szerint, Pécsen meg még soha nem láttam. Hát ilyen is van.)

Pedig az idő igazán elkényeztetett minket. Lehet, én vagyok elfogult, de nem emlékszem, hogy az elmúlt években hagyta volna az időjárás a füvet élénk zöldnek, a faleveleket pedig gyönyörű sárgának, vörösnek és barnának így október vége felé.

Szezonon kívül (?) pedig egyetlen kihívás maradt: egy ebédre alkalmas helyet találni. Akik még szántak arra energiát, hogy nyitva tartsanak, most sok helyen telt házzal számolhattak. Vicces látvány volt a fonyódi strandsoron, ahogy egy helyen tobzódott minden éhes bringás.

A jól sikerült hétvége zárópontja a Somogyi-dombság volt. A lemenő Nap fénye (no meg az enyhén sárga tónusú napszemüvegem) pazar látvánnyal szolgált. A hullámzó zöld búzamezők, a sárgába, néhol bordóba hajló falevelek, az avart borzoló autók és a kék ég tökéletes elegye kísérte utunkat hazáig.

További képek a Balatonról itt.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s