Szimbólumok – Templom

Ezentúl gyűjteni fogom az egyes szimbólumokat az oldalon. Hogy mikor melyik kerül sorra, elsősorban az határozza meg, milyen fontosságot képvisel a mindennapjaimban. Ha esetleg te is kíváncsi vagy valamelyikre, szívesen segítek utána járni a jelentésének. A blogon megjelent szimbólumokat természetesen megtalálod majd a jobb oldali tartalomjegyzékben. A leírások folyamatosan bővülhetnek, változhatnak.

Az első szimbólum – a templom

A templom az isteni világának visszatükröződése. Szerkezete az emberek által az isteniről alkotott kép megjelenítése: a forrongás a hindu templomban, a mérték az Akropolisz templomaiban, a Bölcsesség és a Szeretet a keresztényeknél. Egyszerre az égi archetípusok földi ismétlődései és kozmikus képek. Kozmológia és teológia ily módon egységet alkotnak az emberek elképzeléseiben és az isteneknek szánt alkotásaikban. Magát a világegyetemet is templomnak tekintik, és a misztikusok az emberi lelket a szentlélek templomává avatják.

Maga a templom szó az égitestek mozgásának megfigyeléséhez kapcsolódik. Az isteneknek fenntartott helyet jelentette, azt a szent övezetet, amely a szentélyt körülveszi és amely érinthetetlen.

A templom az isten földi lakóhelye, a Valóságos Jelenlét helyszíne. A tér innen ered és ide tart. Ezért olyan fontos a templomok elhelyezése, iránya; ez minden vidéken az egyik legfontosabb eleme a templomépítésnek.

szimbólumok

Nemcsak a makrokozmosz egybefoglalása, hanem a mikrokozmosz képe is a templom: egyszerre a világ és az ember. A test a szentlélek temploma; és fordítva, a templom az isteni személy teste: Krisztus kiterített teste a templom kereszt formájú alaprajzán, melynek szívében találjuk az oltárt. Az embernek a templom felé közeledése mindig a spirituális beteljesülés szimbóluma; a keresztény oltár megközelítése a Megváltásban való részesülés; a hinduk körkörös sétája pedig visszatérés a létező középpontjába és átjárási lehetőség a felsőbb rétegek hierarchikus világába. Mint az istenség leérkezésének és tevékenységének helye, a templom egyben az út, melyen keresztül az ember felemelkedhet az istenséghez.

Forrás: Jean Chevalier – Alain Gheerbrant: Dictionnaire Des Symboles

Fordította: Maruszki Judit

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s