Tagliatelle alle cipolle

Nézzétek el nekem, de még mindig olasz lázban égek. Alapjáraton imádom az olasz konyhát, az utóbbi időben pedig próbálok azon túl is megismerkedni vele, amit itthon az átlag “olasz konyhának” hív. Simán elélnék éveket kenyéren, olíván és paradicsomon – némi túlzással, persze.

A bioritmusunk elég nehezen állt rá a toszkán időszámításra, mindig eltévedtünk az ebéd és a vacsora közti időkontinuumban. Ráadásul a reggelik kivétel nélkül csak valami édes dologból álltak: cukormázas fánkok, édes tésztás croissant-ok, gyümölcscukros joghurtok és muffinok, nagyjából ezekből lehetett választani. Egy ilyen kör után pedig dupla annyi cukrot szórsz a kávédba, mert még mindig túl keserű a megszokott ízhez képest. Azt hiszem, a toszkánok a sót a prosciuttóba tartogatják, mert máshol nem igazán találkoztunk vele. Az ízetlen vajak és kenyerek, illetve az édességek világában alig vártuk, hogy végre ebédidő legyen és ehessünk valamit, ami sós és ami igazán helyi.

Az olasz ételek – eddigi tapasztalataim szerint legalábbis – rendkívül egyszerűek és tiszták, abban az értelemben, hogy néhány magyar tévhittel ellentétben nincsenek tejszínbe fojtva, szétfőzve, és nem találkoznak ketchuppal. A toszkán specialitások pedig kimondottan az egész nap a szőlőben, a földeken dolgozó vidéki emberek ízlése szerint készülnek, sűrű levesek, tartalmas egytálételek, sültek, illetve a kenyér, melyet mindenhez felszolgálnak. Szintén meghatározó az olívabogyó és olaja, a bab, a paradicsom és a gesztenyés finomságok. Kedveltek a csirkebelsőségekből készült ételek, különösen a vesepecsenye.

Valaha a tésztafélék nem tartoztak Toszkána mindennapjaihoz, mára azonban ez is megváltozott. Tipikus toszkán tészta a piciami olyan, mint a spaghetti, csak 2-3-szor vastagabb, és jellemzően házilag készítik. Megjegyzendő, hogy a hipermarketben kapható tésztájuknak is olyan az íze, mint a házinak, pedig nem prémium márkáról beszélek…

tagliatelle

Szóval kívánta a vesénk a sót, meg kicsit már a hagymát is, így egyértelmű volt, hogy az alábbit fogom összedobni egy késői ebédre. A receptet itt találjátok. Az enyém inkább sonkahangsúlyos lett, de eszméletlen finom. Buon appetito!

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s