Assisi Szent Ferenc

Egy ideje már tudom, érzem, hogy Szent Ferencnek szerepe van az életemben. Pécsett minden nap az Ő szobra mellett megyek el, nem véletlenül vagyok most Assisiben sem, sőt, az elmúlt egy hét alatt ezt a két napot vártam a legjobban.

Siena

Még Sienában történt, hogy a legnagyobb tömeget elkerülendő bementünk az egyik templomba, hogy mégis megismerkedjünk a város jelentősebb épületeivel, értékeivel, hangulatával. Fogalmam sem volt, melyik templomban is vagyunk éppen, annyi van errefelé belőlük (és hál’Istennek azért a zöme nyitva a látogató előtt), így csak a templom belsejében járva tudatosult, hogy éppen a San Francesco templom az. Ahogy nézegettem a freskókat, egyik-másik különösen megfogott, és nem tudnám megmondani, miért, de elég mély érzéseket váltott ki belőlem. Gondoltam is, ha már Sienában ez van, akkor Assisiben tuti ki fogok borulni.

Assisi

A szimbólumokról már írtam, de nehéz megfogalmaznom, mit is jelentenek számomra. Behálózzák az életet, és ha van egy sejtésünk, egy fő irányunk a sorsunk miértjeire, akkor hamar rá tudunk állni a válaszok keresésére és megtalálására. Így hamar világossá vált, miért is jött rám (kétszer is) a fullasztó köhögőroham, miközben a templomokat jártam, és hogy miért is vonz a Camino. Mint ahogy azt sem tartom véletlennek, hogy a tévében is San Francisco településszerkezetéről találok műsort a leghamarabb. Ez mind-mind Assisi Szent Ferenc nevéhez kötődik.

De milyen üzenete van számomra? Mit akar mondani? Miért történik mindez? Már napok, hetek óta keresem erre a választ. A mai bringázás után korgó gyomorral besétáltunk Assisibe. A Nikon természetesen nálam, hiszen 17h elmúlt, hamarosan lemegy a nap, a város pedig gyönyörű ebben a fényben. A Subasio hegy oldalába épült, éppen nyugat felé néz. Előtte sík vidék, a távolban az Appenninek hegyei. Az ég tiszta kék, kevés felhő úszik csak felettünk. Sokáig ücsörögtünk a Szent Ferenc Bazilika előtt a lemenő Nap fényében. Kezdett hűvösödni és még várt ránk 3-4 km a szállásig, elindultunk. Mire a városkapuhoz értünk, a távoli kékes fekete hegyek fölött rózsaszín lett az ég, mely még feljebb aranysárgába hajlott át, azon túl pedig gyönyörű kékbe. A Nap korongja teljesen szétfolyt a percekkel későbbi élénk rózsaszínben. Már rutinnal nyúltam a fényképezőmért, beállítom, fókuszálok, és nem kattan. “No SD card.” Néhányszor megjártam már így, mikor is a laptopban felejtettem az SD kártyát, a laptop pedig nincs nálam…

Assisi

Eléggé elfáradtunk mára, nem volt opció, hogy visszajöjjünk a fotó kedvéért, ráadásul az elszalasztott pillanat általában azért elszalasztott, mert sosem jön vissza. Egyébként is fájó szívvel hagyom itt holnap reggel ezt a várost, Assisi tipikusan olyan hely, ahol egy-két-három évig szívesen élnék. Csendben ereszkedtünk le a hegyről, miközben észak Umbria fényei tűntek fel előttünk – ciprusokkal, kőházakkal, olajfákkal, tiszta éggel, félholddal és néhány csillaggal, mindennek lányos hátteret kölcsönzött a rózsaszín horizont.

Assisi Assisi

Szóval talán még mindig az elengedés az üzenet. Hogy engedjem el azt, ami már 32 éve hat rám, de csak most került felszínre. Hogy nem lehet semmit örökké kézben fogni, hogy mindennek áramlása van, semmi nem marad egy pontban, egy helyben, ami jött, annak mennie is kell. Egy ideig persze kölcsönhatás van, mindenki megtanulja a másiktól, amit kell…

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s