A Természet ölén

Minden életszakasznak megvan a sajátos hangulata, mindegyik másfajta benyomásokat, külső ingereket kíván. Van, mikor a nyüzsgés kell, van, mikor a nyugalom, van, hogy a legújabb kütyük világa vonz, van, hogy csak lennék a Természetben.

Most az utóbbinak van létjogosultsága nálam, egyszerűen muszáj, hogy ott legyek, benne legyek, távol mindentől, leegyszerűsítve az életet. Két nap egy folyóparton, csak a közeli bocimező neszei szűrődnek át a fák és bokrok ágai, levelei között.  Ahol a puszta létezés a napi program, ahol nem folyik a tiszta víz a nyakadba egy gombbal szabályozva, nem elég egy gyufa ahhoz, hogy meleg legyen és nincs mikro, amiben körbeforoghat az étel a porcelántányéron. Ahol egy területen osztozom hangyákkal, pókokkal, kérészekkel, csigákkal, pockokkal, nyulakkal, gólyákkal, őzekkel. Ahol az éjszaka igazán sötét és csak a telihold hatalmas tányérja helyettesíti a 40 wattot. Talán minden hétre rendszeresítenék egy-egy ilyen napot, mikor egy vagyok azzal, ahonnan jöttem, mikor a fürdőszobám egy kis folyó, amiben halak simogatják a lábamat.

Meglehetősen ambivalens, mégis mennyire tele vagyok félelemmel, ha a Természetben vagyok. Meg sem tudom mondani, mitől riadok meg, ha mélyül a szelíd sodrású fekete víz, melyben az előbb még térdepeltem vagy ha száz méteres körzetben egyesegyedül maradok a kies tájon. Se vadállatok, se katonák, se szakadékok, se víznyelők… annyival rosszabb is lehetne. Talán csak szokatlan az egész.

Egy ilyen környezetben átértékelődik minden, távolra kerülnek a hétköznapi dolgok, ha megengedjük nekik, hogy tovaszálljanak. Gyermeki kíváncsisággal csodálkozhatunk rá a minket körbevevő világra, az élőlényekre. Tudatosulhat, hogy bizony a fa is él és érez, még ha nem is mozog vagy beszél (vagy csak mi nem halljuk), hogy az állatokat milyen láthatatlan rendszer köti össze, hogy minden okkal van ott, ahol éppen van, ebbe csak beavatkozni tudunk, javítani rajta nehezen.

Ipoly

Ipoly

A keleti hagyományok szerint öt elem határoz meg mindent, ami rajtunk kívül van és azt is, ami bennünk szabadul föl. Ez az öt elem pedig a víz, tűz, levegő, föld és a tér. Ezek hihetetlen finom energiák, szemmel bizonyosan nem láthatóak, érezni is csak azok érezhetik, akik különösen érzékenyek az ilyesmire. Hogy működnek, azt viszont mindenki tapasztalhatja a saját életében is. (Hogy hogyan, arra ebben a könyvben kaphat választ.) Mint látható szimbólumok azonban jelen vannak a Természet ölén is. A tűz sárgásvörös lángjába révedünk, miközben hallgatjuk a folyóban csobbanó halakat,  és nagyokat szippantunk a föld és a növények nyári estéken nehézkes illatából.

Talán ennyi elég is lenne ahhoz, hogy helyrebillenjen bennünk minden, hogy újra jóban legyünk önmagunkkal és minden mással. Hogy elégedettek legyünk a puszta létezés tényétől, hiszen sokan állnak még sorba ezért az élményért, a tapasztalás lehetőségéért. Valami mégis akadályoz. Meggátol és visszahúz. Nem a problémákat, a nehézségeket, hanem ezt a valamit kell kikapcsolni, s mindez a Természet ölén valahogy mindig könnyebb.

Ipoly

Ipoly

Ipoly

Ezek is érdekelhetnek:

A megvilágosodás egy útja

Szimbólumok, szertartások, hagyományok

Adódnak pillanatok…

Advertisements

One thought on “A Természet ölén

  1. Pingback: Pár nap az Ipolyon | Horgászvidék

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s