Vendég a Természetben

Langyos nyári délután. Másfél méteres százszorszépek övezik utamat, beszűkítve a teret… Fekete lepkék szállnak velem szemben, majd pár méterrel arrébb egy hatalmas fehér virág tányérján rebegtetik szárnyaikat, öten-hatan is egyszerre… Mókus csörtet a levelek között, egymásra nézünk egy pillanatra, majd mindenki megy tovább a maga útján.

Babamm-babamm…

Nagy a csend, csak a tücskök és cincérek ciripelése jelzi, nem vagyok egyedül. A napsugarakat alig engedik át a levelek, hűsen tartva a levegőt. Még érezni a medvehagyma illatát, határozottan tűnik ki a megannyi virág lágy parfümje közül… Muslincaraj előttem, száz meg száz kis szárnyas éli mindennapi életét. Próbálom elkerülni, hogy valamelyik a szememben vagy a számban végezze utolsó percét.

Babamm-babamm…

Egy hatalmas egerészölyv száll fel előttem alig tizenöt méterre – micsoda látvány, ahogy széttárja szárnyait és lomha egyhangúsággal odébb repül! …Mély levegőt veszek, majd erősen kifújom. Kitisztul a fejem az ezernyi gondolattól, csak a levegőre figyelek. Csak az út és én vagyok ott, akkor, semmi más nem számít. Figyelem magam, meddig bírom. Mennyire gyorsak a sejtjeim, meddig tart ki az erőm.

Babamm-babamm… Csak a pedál kattog, csak a szívem zakatol.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s