Mindörökké hegymászás

“Ha a hegymászás csak a sikerről szólna, akkor nagyon könnyűek lennének a hegyek.” (Erőss Zsolt)

Igen, hallottam már hideget és meleget is Erőss Zsoltról. Nem voltam ott, nem vagyok a helyén, nem tudom, mennyiben döntöttem volna másként, ha én Ő vagyok. Azt viszont látom, hogy akkora hit és annyi szenvedély fűti a hegyek iránt, amilyet én elképzelni sem tudok magamnak.

Erőss Zsolt

Mióta szívhattam a Himalája levegőjét, ott lehettem a hatalmas hegyek között, amelyeket szerintem ember hiába nézeget képeken, a tömegét úgysem érezheti át, csak ha ott van teljes valójában, azóta jobban bele tudok helyezkedni a magashegyi mászók világába. Bár nem vonz a minél magasabb csúcs, szerintem 5.500-6.000 méternél soha nem is mennék magasabbra, oda is csak hirtelen elhatározásból, de elfogadom ezt a fajta ambíciót.

Ahogy öregszem, úgy fogom fel egyre jobban a halált, és próbálom az életem részévé tenni, egyet értve Erőss Zsolttal:

“Régebben sokkal közelebb volt az emberekhez a születés, a halál, a közösség együtt élte meg az ilyesmit. Ezek a dolgok mostanra eltávolodtak tőlünk, és olyan mintha nem is kéne, hogy az életünk része legyen. Tudnunk kell elfogadni, és közelebb engedni magunkhoz az elmúlást, még ha ez a kicsit önző, individualista társadalom úgy is viselkedik, mintha sosem kéne meghalnia. Mintha a vagyonfelhalmozás is arról szólna, hogy sose halok meg.”

Nagymamám halála óta folyton az jut eszembe, miért gondoljuk, hogy meghalni rossz? Ez is hit kérdése. Hosszasan értekezhetnénk a különböző kultúrák hiedelemvilágáról, beleértve saját kultúránkat is, ám ettől most tekintsünk el, nem célom bárkit is meggyőzni a saját világomról. Erőss Zsolt és Kiss Péter példája talán éppen azért emberszívet szorongató, mert szembesíti az itt maradottakat, hogy bizony most tapasztalj, míg testben vagy, mert nem lesz ez mindig így.

Kiss Péter

“Mindenki kísérti a sorsot, aki él (nevet). Nem tudom, hogy én mennyivel jobban, mint mások, csak nálam jobban látszik. Az ember nem arra van teremtve, hogy passzivitásban éljen. Éppen ezért nem azt érzem, hogy kísértem a sorsot, hanem azt, hogy jól élem meg az életet.”

…egyelőre még Klein Dávid szavait mantrázom: „Nagyon korai rosszra gondolni, ez olyan, mintha a kamasz fiú tíz órára ígérte volna magát, de fél 11-kor még nincs otthon. Azt persze nem tagadom, rendkívül nehéz helyzet alakult ki odafent.”

.

(forrás: 1 2)

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s