Vidulás felsőfokon

Gondolom, nem csak nekem tűnt fel az a tátongó piaci rés, amely évek óta jellemzi országunkat – minthogy nincs egy normális vidámparkunk. (Ez a felvetés hamarosan még aktuálisabbá válik.) Már az aquaparkok virágzása idején is azt vártam, mikor tör be nyugatról a felismerés és húz fel egy száraz parkot is a sok csúszda mellé, egészen úgy, ahogyan azt kellene, tele hullámvasutakkal, óriáskerekekkel, 3D-s élményekkel.Vidulás felsőfokon

Igazából ma sem értem, mi az akadálya mindennek. Mennyivel lenne drágább egy szupercsúszdás aquaparktól? Talán nincs alkalmas helyszín itthon egy ilyenre? Ne lenne közönsége? Mégis milyen alternatívája van egy normális vidámparknak ebben a régióban? (Nem hinném, hogy a bécsi Prater az.) Igazi hullámokra gondolok és igazi vasutakra, nem olyanokra, ami nosztalgikus élményeket ébreszt, mert kilenc évesen még izgi volt. Nem. Olyan vidámparkra, amely így 30 felett is sikolyt csal ki a torkomból.

Van összehasonlítási alapom, és aki járt valaha valamelyik Disneylandben, az tudja, miről beszélek. Régi sztori már ez is, a képeket is elő kellene keresnem, ha még megvannak egyáltalán. A borzongásra azért még ma is emlékszem. =)

This slideshow requires JavaScript.

Florida. Walt Disney World. 12 hektáron 4 tematikus park, 2 vízi park, 2 spa, 1 fitness központ, 5 golfpálya és még annyi minden… Vidulás szempontjából minket az a négy tematikus park izgat, ahol felsőfokon szórakozhatunk akár felnőtt fejjel is. A Parkok egyenként is akkorák, hogy a termetes parkolóházaktól és placcoktól gumikerekes kisvasút transzportál be minket a bejáratig, ahol aztán jó mélyen a bukszánkba kell túrnunk (vagy egy laza mozdulattal előkaphatjuk a Gold American Express plasztikot). Ne sajnáljuk, minőségi szórakozást kapunk cserébe.

Hosszú lenne részleteznem, mi minden is történik egy ilyen parkban =), ha egy középáras Holiday Inn-ben szállunk meg, a tévénk megfelelő csatornáján never ending story-ként fut 0-24-ben, ott alaposan tájékozódhatunk. De van olyan hullámvasút, ami hátrafelé (is) megy, nem is lassan, vagy olyan, amelyik fejjel lefelé lógat néhány pillanatig, csak míg elhadarsz egy imát, hogy ne hányjanak a mögötted lévők nyakon. A 3 és 4D-s szimulátor ott alapfelszereltség, nem extra. A Pókember majdnem hálót sző az orrodra két szemrebbenés között, és megtapasztalhatod – de frankón ám, nem csak úgy mímelve -, milyen lenne, ha kilőnének az űrbe. (Ennél az esetnél komolyan elgondolkodtam, hogy nem léptünk-e át valami előzetes orvosi kontrollt, mert akinek valami nem éppen úgy működik belül, ahogy az illene, bizony félnék tőle, hogy a vetített Orion az utolsó, amit életében még lát.)

Pihenésképpen haraphatunk is valamit, hagyományos amerikai megalomán módon mondjuk egy egész pulykacombot. Vicces, mikor az első embert meglátod a szűk egykilós húsdarabbal. Persze ezen kívül is van még ezer és egy variáció, de egy ilyen helyen az ember ne keressen szusit vagy konfitált norvég lazacot.

Ezekben a parkokban tökéletesen átérezhetjük azt a filmmániát, ami az amerikaiakat annyira jellemzi. Díszletek, színészfigurák, filmkarakterek lépten-nyomon, no meg persze a meseszereplők életnagyságban. Disneyland után egy rövid ideig még folyamatosan moziban ülne az ember és az érzés kedvéért tükröt hordana minden zsebében, hogy azelőtt gyakorolhassa elképzelt szövegét és grimaszait – ám mire hazarepülünk, leteszünk arról, hogy beiratkozzunk Gór Nagy Máriához.

This slideshow requires JavaScript.

Itt egyébként gyakorlatilag minden játékelemnek külön története van, amit persze már kellőképpen megalapoztak a képregényírók és filmkészítők. Naponta például többször lezuhanhatunk egy lifttel úgy – már akinek ez szórakozás =), de higgyétek el, jó móka -, hogy beleképzeljük magunkat a manapság ismét nagyon trendi Twilight Zone-ba, ami valójában a ’60as évekből ered, a sztori alapja pedig 1939-ből, Hollywood egy sötét, viharos, halloweeni éjszakájáról (olvass többet róla). A lift pedig néha megáll hirtelen, néha elindul felfelé, hogy majd zuhanhasson ismét irdatlan gyorsan lefelé, közben pedig egy-egy gondolatra megáll, és kinyílik az ajtaja. Ilyenkor amúgy – merthogy a toronyban vagyunk magasan – szép kilátás nyílik a környékre, már-már felidéznénk egy Arthur Miller regényt és főznénk magunknak hozzá egy teát, mikor ismét zuhanni kezdünk…

Hát igen… (mély sóhaj hallatszik). Emberek! Valahogy be kellene tölteni azt a piaci rést! De ne úgy, ahogy a kátyút szoktuk! Rendesen!

(forrás: 1 2 3 4 5 6 7)

vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás vidulás 

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s