Göröcpuszta lakói

Tökéletes tavaszi hajnal volt. Kövér harmatcseppek kapaszkodtak a fűszálakon, a völgyben a ködfátyol kényelmesen időzött. Kiléptem a házból és mélyet szippantottam a levegőből. Ez a föld illata. Ezen a vidéken a kakukkfű karöltve cseperedik a vadárvácskával, a csipkebokor a kökénnyel szomszédol, kóbor barack- és szilvafák nyújtóznak egymás felé. Régi korokat idéz a táj, már-már ismerőssé válik az a múlt század eleji életforma, amely itt a dombok között is honos. Csak ülök az egyik tetején és nézem a napfelkeltét  – nem szeretnék felébredni.

A lovakat már kiengedték, a mindenre kíváncsi kiscsikó lemaradt a ménestől, később vadul szalad az anyja után. Szerencsések. Tudják, mi az a szabadság. A Természet pedig nem felejtkezik meg róluk, kövér legelőket növeszt. Kedvükre kóborolhatnak a háborítatlan vidéken, bejárva a Cserhát dombjait és völgyeit – a pajtában pedig gondos kezek fésülik fényesre szőrüket.

Ez Göröcpuszta.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s