Világvándorok – avagy miért nem jó egy helyben?

Világvándorok az utazásról és annak mozgatórugójáról – ezúttal Ágoston Rita szemével.

Amikor kicsi voltam, szüleimmel – akik maguk is kíváncsi természet – állandóan utaztunk, mindig inspiráltak és támogattak az újabb és újabb úti célok kiválasztásakor, és ez a vágy, hogy eljussak helyekre, amikről eddig csak képet vagy filmet láttam, mostanra sem csitult. Sőt! A Kínai Nagy Falat mégis csak Kínában, a Taj Mahalt pedig Indiában tudom megnézni. A Fujit Japánban, a Copacabanát Rióban, az Iguazú-vízeséseket Argentína és Brazília határán, kedvenc városomat, San Francisco-t a nagy Amerikában…sorolhatnám még.

Soha nem lehet felkészülni semmire. Az emberek kedvessége, vendégszeretete vagy éppen mindennek a totális hiánya, a különböző vallások idealizmusa, szigorúsága, az ételek íze és furcsasága, az a kényelem, luxus, ahogy bizonyos helyeken élnek, és persze az a szegénység, amelynek ellenére megosztják velem az ételt – mind-mind színesíti azt az országot, várost, ahol éppen vagyok.

Én így találtam meg igazán önmagam. A korlátaimat, a nyitottságomat, a kíváncsiságomat. Így tudtam elfogadni mindent annak, ami. Egy idő után az ember rájön, teljesen felesleges fejben előzetes forgatókönyveket gyártania vagy ítélkeznie dolgokról, emberekről. A saját tapasztalataink formálnak minket.

Az utazás lényegi része szerintem az igazi útitárs, egy jó barát – megosztani az élményeket azzal, aki neked fontos. Mert hazaérkezve persze elmeséled a történeteidet, de igazából nem tudod ezt úgy átadni, ahogy ott volt, egy fénykép sem tudja visszaadni az előtte lévő pillanatokat, szagokat, mondatokat, érzéseket! Mindent a magad részévé formálsz. Egyet viszont megtanultam a világjárás során: a sok digitális fotó mellett mindig kell egy mentális képet is készíteni, ami csak a TIED. Amit elraktározol az agyad rejtekén. Nem egy papírdarab lesz vagy egy fájl, hanem az életed szerves része.

A munkatársaim mindig viccesen kérdezgetnek, de hát honnan van ennyi pénzed utazni? Az igazság az, hogy nem is kell olyan sok. Persze a légitársaságok vasmadarai nem visznek el ingyen, és a szállásadók sem a két szép szememért adnak helyet, viszont mindent meg lehet oldani kevesebb pénzből is, csak akarni kell, és menni! Felfedezni! Nemcsak a világot, hanem magunkat is!

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s