Indulás előtt

Farkas Arnold gondolatai útkeresésről, útra kelésről, az életről –

(…) Látom az egymást követő hegyeket, dombokat, síkságokat. A madarak, virágok sokszínűségét, a rovarok milliárdjait, a sokféle ízű, illatú nőket.

Érzem, ahogyan az eső megfagy rajtam, jég borít, de ezt a jeget én választottam, nem lenne illendő bosszankodnom miatta. Sőt örülnöm kellene, mert próbára tesz, megtisztel azzal, hogy rajtam múlik el. Cseppenként megy vissza az örök körforgásba, majdnem olyan cseppekben, mint amilyen cseppekben én érkeztem.  De érzem a tikkasztó forró szárazságot is. A fülembe doboló vért, a kiszáradt számat. De így megvan az esélyem a reménykedésre. Kényelmes ágyban fekve nem lenne. (…) Nem a cél a fontos, hanem az, ami a koszon kívül ránk tapad.

Mint a Kisöreg a kocsmából, aki az utolsó ötszázasából meg szeretne hívni egy kólára, és azzal teszünk Neki rosszat, ha nem fogadjuk el. Milyen büszkén és örömtelin mesélné: ’…egyszer megvendégeltem egy vándort, aki…’. Meg a helyi benzinkutas, akihez csak begurul az ember fia levegőt vételezni és azt sem tudja már, hogy hol volt. De neki több, mert Ő oda született és nem is volt máshol, ott is marad, de beszívja a szagot, látja az arc pirosán az előbbi pipacsmezőt, meg az eddigi naplementéket és kicsit Ő is utazik. Felelősség is ez. Vagy a Hölgy a kávézóból, ahol a kulacs mellett a gyomorba is kerülhet a tehetősebbnek. Ő annak is örül, hogy az ő gyermeke nem ilyen, ’És különben is, ilyen időben sátorral?’.

Látom a határokat, amik lehet, hogy nincsenek, csak azt mondjuk, hogy át kell lépni. Mi az, hogy átlépni? Ahhoz még felállni sem kell. Csúcsok, kilométerek, emelkedők, hó, jég, eső, tűző nap, fájdalmak és örömök, ezek nem határok, hanem állapotok. Folyton mozognak, változnak s velük én is. Hol itt a határ? Inkább Erő. Csak van, aki fizikának nevezi, s van, aki Istennek, megint más energiának. Én maradok az Erőnél, de még a szó hétköznapi jelentésének sincsen határa. Ha nincs elég, akkor sem áll meg semmi…

– útravalóul szeretettel Márai tollából –

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez.

Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad.

Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől?

Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: „Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas.

“Tovább kell menned, hiszen dolgod van.” Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban – megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is.

Mert vándor vagy.

(nyitó kép)

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s