Hótalppal a Gyömbérre

Ha már bejártuk az összes hazai dombot és hegyet, valamint azt az egy felhőlyukasztó hegycsúcsunkat, önkéntelenül is távolabb toljuk magunktól a térképet, hogy újabb terepet találjunk egy-egy csúcscsoki szertartásos eltüntetéséhez. A legközelebbi jelöltek között biztosan ott lesznek az Alacsony-Tátra csúcsai: a Gyömbér (2.043 m), a Chopok (2.024 m), a Déres (2.004 m), a Chabenyec (1.955 m) és a Király-hegy (1.948 m).

Számos variáció létezik arra, hogyan és miként járjuk be ezt a térséget – körtúrában, télen vagy nyáron, ám szükség van némi szerencsére, hogy teljesen jó időt fogjunk ki. Nekünk szerencsénk volt a hétvégén, extrém időjárás nem borzolta kedélyünket a Gyömbér-csúcsra menet. Az Alacsony-Tátra ezen szakasza (is) könnyen megmászható vidéknek számít, ám ezt a besorolást az időjárás egy, de akár két kategóriával is „leminősítheti”, így érdemes mindenre felkészülnünk, ami ebben a magasságban csak előfordulhat.

Trangoškától a túra még kellemesen emelkedő útvonalon halad. Ha éppen egyedül vagyunk, és megállunk egy pillanatra, hogy elhallgattassuk hótalpjaink recsegő-ropogó zaját, egészen olyan, mintha egy elvarázsolt erdőben kóborolnánk önfeledten. Amerre csak nézünk, vastag hótakaró borít mindent, a hatalmas fenyőfák ágai megereszkednek a súly alatt. Hallani az apró erek, patakocskák csörgedezését. Annyira már nem zavartalan ez a táj, hogy kisebb-nagyobb vadakkal is összefussunk, csak a szűz hó rejti nyomaikat. Merengésünket rövid időn belül biztosan keresztül szeli egy-egy túrasíző, így tovább is indulunk.

1.500 méter környékén a hegyoldal kezd megváltozni: kikopnak a fák, erősödik a lejtés. Ideje kicsit megállni és szusszanni egyet, míg tétován hátrafordulunk és eltátjuk a szánkat. Mert hiába láttuk már a legnagyobb hegyeket is, ha nem ilyen panoráma köszön nekünk minden ébredéskor „jó reggelt!”, akkor bizony le fog nyűgözni a kristálytiszta égbolt, a völgyet betakaró, gomolygó köd és a vakítóan fehér megannyi hegyhát és –csúcs, ami körülvesz minket.

A Štefanika menedékházhoz 1.728 méteren térhetünk be. Meglehetősen párás atmoszférával rendelkezik a hely, ám annál finomabb ételeket kaphatunk, nem szabad kihagyni. A házikót 1991 óta Igor Fabricius vezeti, aki – az egyik falra akasztott tábla szerint – húsz év alatt összesen több mint 173 ezer kilogrammnak megfelelő élelmiszert, sört, tűzifát, stb. hurcolt fel a hátán az épületbe. Ez ma sincs másként – mint a világ számos menedékházába, ide is gyalogosan érkezik fel az alapanyag. A fölös energiával rendelkezők még az út elején kapjanak a hátukra (legalább) egyet az ott felhalmozott öles tűzifákból, amit aztán a házban rumos teára válthatnak. Akinek ez kellő motiváció, igyekezzen felzárkózni, mert nagyjából 2.300 kilogramm felett már az említett táblára is felvésik a nevét.

Pihenjük ki magunkat a menedékházban, mert még némi kaptató vár ránk a csúcsig – az utolsó 300 méter szint. Nyáron ez az útvonal természetvédelmi okok miatt tiltott, a 2.043 métert jelző kereszthez csak némi kitérővel juthatunk, így télen azonban a jeges havon simán felhótalpazhatunk, vagy akinek ez nem elég kihívás, az visszacsatolhatja lábára a túrasít, majd azzal hagyhatja minél gyorsabban a háta mögött a csúcsot. Odáig az út azért még küzdelmes, de ha sikerül meggyőzni magunkat, hogy mégse adjuk föl, akkor pazar látványban lehet részünk.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s