Mit együnk Nepálban?

Ha valaki Nepálba tervezi a következő útját, azt gondolom, nem lehet túl kényes a gyomrára. Arra azért természetesen mindenképpen számítanunk kell, hogy az európai ízektől eltér az ázsiai konyha, bár a lelkesebb nepáliak már próbálják közelíteni a kettőt egymáshoz. Éppúgy befolyásolja az étkezési szokásokat a vallás és az ország gazdasági helyzete. Ebből kifolyólag például húst kevesebbet esznek, mint mi.

Az is meghatározó, az ország mely részén vagyunk. Természetesen a fővárosban szélesebb palettáról csemegézhet a turista, mint a hegyvidéken. Hatással van még a két nagy szomszéd, India és Kína is, valamint a tibeti konyha. Az idegenforgalmilag frekventált városokban ennek megfelelően a bőség zavara ejti kisebb kétségbe az üres gyomrokat, nagy valószínűséggel el kell küldenünk még egy körre a pincért, hogy időt nyerjünk, mielőtt leadnánk a rendelést.

Több nemzeti ételük is van, úgy mint a dal bhaat (lencse és rizs), a tarkan (fűszeres zöldség), a gurr (a sherpák étele krumpliból és rizsből), a rotis (rizs- vagy búzalisztből készült kenyérféleség) és a choyla (kockára vágott fűszerezett vízibivaly húsból és rizsből álló étel). A legismertebb talán a dal bhaat, de azt már kevesebben tudják, hogy a több részből álló étel elkészítésének gyakorlatilag minden fázisára jut egy külön konyhai eszköz. Ha mégis megpróbálkoznánk valahogy egyfajta hagyományőrző módon elkészíteni ezt az amúgy nagyon finom ételt, az alábbi receptet követhetjük (gyakorlatilag ez is olyan, mint nálunk a töltött káposzta, ahány ház, annyi szokás):

Dal bhaat

Hozzávalók: 1 csésze lencse (vörös és fekete), 2 hámozott paradicsom, 1 közepes fej vöröshagyma, chili, koriander, fokhagyma, gyömbér és garam masala (indiai fűszerkeverék, nálunk is kapható), kevés sóban megfőzött rizs
A lencsét 5 csésze vízzel főzzük fel, majd amikor puhára főtt, törjük jól össze, hogy pürészerű állagot kapjunk és adjuk hozzá a fűszereket. Egy külön serpenyőben kevés olajon érleljük össze a vöröshagyma, fokhagyma és a paradicsom ízeit, majd ha kész, keverjük össze a fűszeres lencsével. A végén adjuk hozzá a koriandert.

A tálalás egyszerre lesz puritán és mégis megvalósíthatatlan. A nepáliak ugyanis egyszerű fémtányérkákat használnak, amilyeneket nálunk talán csak a börtönök száműzött lakói kapnak. Külön tányéron kapjuk a rizst, külön tálkákban a fűszeres lencselevest és főtt zöldségeket, egy kisebb kupacnyi igen erős chilipépet, valamint kukoricalisztből készült chips-et. Hivatalosan pedig úgy kell bekanalaznunk, hogy mindig csak egy-egy falatot keverünk ezekből össze, nem boríthatjuk egybe az egészet. Kimondottan ízletes étel és ha vigyázunk az elénk tálalt chilivel, akkor még a gyengébb gyomrúakat sem fogja gyötörni. Ehhez hasonló fogás a Nepali Thali, melyhez még édeskés natúr joghurtot is kapunk egy tálkában, mintegy elsősegélyként a csípős falatokhoz. Nagy étkűeknek ajánlom ezeket a fogásokat, mivel ez az egyetlen olyan étel az étlapokról, ami miatt a pincér állandó vendégünk lesz. Annyi utánpótlást kérhetünk az egyes összetevőkből, amennyi csak belénk fér.

Kathmanduban és más felkapott helyeken a nepáli mellett választhatunk az indiai vagy a kínai konyha szerint is, illetve mindig van 2-3 olyan fogás, amely tökéletesen európainak nevezhető. A Himalája lejtői felé közeledve kissé egyhangúvá válik az étkezés. Rengeteg rizst és tésztát fogunk enni, főzve, sütve, leginkább zöldségekkel megbolondítva. Gyakori még a momo, ami tulajdonképpen a nepáli ravioli. Főzve vagy sütve is kérhetjük, hússal töltve vagy vegán. Tapasztalat viszont, hogy kevés helyen tudják igazán ízletesre elkészíteni, így sűrűn kell mártogatnunk a hozzá kapott csípős szószba.

Talán a reggeli az, ami a leginkább megütközést válthat ki belőlünk. Édes palacsinta, főtt zabkása, sajtos lángos, ízetlen indiai kenyér, pirítós, fűszeres krumplival tálalt omlett – nagyjából ezek a legtipikusabbak. Szerencsére a tejeskávét ismerik, ám aki az olasz espresso-hoz szokott, az szintén csalódni fog. Nehezen találunk olyan vendéglátót, aki tudja, miről beszélünk, mikor az erős kávét magyarázzuk neki. Italok terén a teákat is érdemes megkóstolni, számos fűszeres változata van (gyömbéres, fekete, masala, tejjel, tej nélkül, mézzel, cukorral, stb.). Sörivók körében ismert és kedvelt még az Everest, a Mustang, a Nepal Ice és a Ghurka is.

Aki kicsit is nyitott az új ízekre és szeret pionír módon mindent (vagy majdnem mindent) kipróbálni, annak tetszeni fog a nepáli konyha is. Sőt, 2-3 hét után garantálom, hogy itthon is ezeket az ízeket fogja keresni.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s