Prága óvárosa, a Staré Město

A cseh főváros egyik kihagyhatatlan városrésze – a Károly híd és a Vár után – az Óváros tér. A 11. századtól vásártér, majd a 12. században külön településsé vált, ekkor kapta a Staré Město nevet. A 13. században városi rangot kapott, 1231-ben védőfallal vették körül és meg is erősítették. Egy város körülkerítése különleges kiváltságnak számított, mert amellett, hogy az ellenségtől megóvta a települést, szabadságot is biztosított a polgárai számára. Vonzóvá vált, mint lakótér, így sokan igyekeztek is a falakon belülre költözni. Az Óváros élén az uralkodó által kinevezett bíró dirigált.

Számos történelmileg és kulturálisan is meghatározó esemény zajlott e városrész falai között, melyeket a Városháza tornyain lévő emléktáblák őriznek. A csehek a történelem során szinte sportot űztek abból, hogy a köznépet elnyomó uraságokat kihajítsák az ablakon, így idézve elő a tabula rasa-t. Egy ilyen eset az Óváros térhez kötődik, amikor is 1618-ban 17 „nemes urat” végeztek így ki, majd fejüket elrettentésül (császári parancsra) kitűzték a Károly hídra, és ezzel útjára is indult az ellenreformáció. Sok ilyen véres jelenetet, kínzást olvashatunk a történelemkönyvek lapjain és talán mintha már immunissá váltunk volna e képekre a megszámlálhatatlan horror-, akciófilm és helyszínelősdi korában. Vajon milyen látványt nyújthatott 17 levágott emberfej azon a hídon, amely most a város egyik legnagyobb látványossága? Egyáltalán milyen gyomor és milyen lelkületű ember kellett ahhoz, hogy egy-egy törzstől elválasztott, eltorzult és ellilult fejjel odamenjen a híd széléhez, két kezébe vegye és rászúrja valami vasrúdra? Nem kevésbé lehetett elrettentő a látvány mellett az a szag is, amely egy-két nap múlva 17 irányból húzta az arra járók orrát.

De hogy egy kevésbé véres és még inkább örvendetes eseményt is említsünk, itt épült fel 1348-ra a Károly Egyetem, mely Közép-Európa legrégibb egyeteme. Összehasonlításképp: a mai Budapesti Corvinus Egyetem 1948-ban kezdte meg önálló működését, a Budapesti Műszaki Egyetem elődintézményét hivatalosan 1782-ben alapították, míg az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődjét 1635-ben hozták létre. Nagy Lajos királyunk jóvoltából mégis alig voltunk lemaradva a csehektől. A Pécsi Tudományegyetem ugyanis már 1367-ben fogadta a diákokat.

A Staré Město városrészben található többek között a Kinský-palota, a Kőharangos ház, a Týn- és a Szent Miklós-templom, a Városháza, a Reprezentációs Ház, a Rudolfinum és az Iparművészeti Múzeum is. A turisták érdeklődését leginkább a Városháza csillagászati órája kelti föl. Az óra három részből áll, melyből a középső a voltaképpeni időmérő szerkezet. Ez mutatja egyúttal a Nap és a Hold vándorlását is. (Ne felejtsük el, hogy ekkor még úgy gondolták, a Föld körül forog minden.) Alatta egy naptár az állatövi szimbólumokat vonultatja fel. A csillagászati óra legizgalmasabb momentuma, amikor minden órában egyszer felpattan egy kis ablak, és felvonulnak ugyanazok az apró kis alakok. A Halál meghúzza a lélekharangot, és megfordít egy homokórát. A tizenkét apostol menetét egy szárnyát csapkodó kakas üdvözli kukorékolásával. Az óra jelzésével egyszerre a Haláltól jobbra álló török megcsóválja a fejét. Az órától balra a Mohóság és a Hiúság jelképeit is fölfedezhetjük.

Az Óváros tér napjainkban éppoly képet mutat, mint bármelyik európai főváros forgalmas tere – számos kávézó, bár és étterem (télen fedett) terasza díszeleg a több száz éves épületek előtt, advent idején pedig még jó néhány fabódés árusítóhely is sorakozik ezek mellett, buzgón kínálva portékájukat. Így néha a sok részlet között elvész a lényeg, olykor nehezen találhatjuk meg a történelmi értékeket. S mivel az átlagos turistát vonzzák ezen körülmények, a filozofikus alkatokat hamar távozásra bírja a lökdösődő tömeg. A csendes magunkba merülést és távoli időkbe révedést szinte leblokkolja a felszínes emberáradat, akik két-három kép elkattintása után elégedetten és sietősen távoznak is, ez is letudva, ezt is láttuk.

Érdemes tavasszal vagy kora ősszel utaznunk Prágába, a tömeget elkerülendő egy olyan időpontot választva, amikor az építészeti látnivalókon felül nem csalogat egyéb művészeti fesztivál vagy vallási ünnep is. Ha ezen túl még olyan szerencsések is vagyunk, hogy az időjárás is kegyeibe fogad, akkor jó eséllyel szívhatjuk magunkba a cseh nemzeti identitást, ha csak néhány napra is. Mert mi más lenne a cél egy ilyen látogatásnál, ha nem az, hogy az út idejére kissé az adott nemzet tagjává váljunk?
Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s