Prága, Európa zenei szíve

Szerettem volna zeneszerző lenni a 18-19. századi Prágában. A cseh konzervatóriumban kiművelni magam, főpróbát gyakorolni a Nostitz Színház (ma Rendek Színháza) karmesteri emelvényén, hangversenyt adni valamelyik patinás szecessziós épületben, találkozni a kor mestereivel és élő személyes példaképemmel is. Nem különben jelenthetett értékes szellemi táplálékot ez a korszak a művészetkedvelő közönségnek sem, megannyi – már életében – elismert komponista műveit csukott szemmel, átszellemülve hallgatni végig vagy éppen a legnagyobbak operáit, operettjeit várakozástól izgatottan tekinteni meg.

Akkoriban a zenész képzettség lehetőséget adott a társadalmi ranglétrán való feljebb lépéshez, ezért hát meglehetősen vonzóvá vált e mesterség – a jobbágyok felszabadulhattak, valamint mentesülhettek a katonai szolgálat alól is. Nemcsak a klasszikus zenének szólt ez a vonzalom, a népzene ugyanilyen népszerűségnek örvendett. Özönlöttek a környező településekről, országokból a zeneművészek, képzettek és képzetlenek, tehetséges virtuózok és tehetségtelen ripacsok egyaránt. A zenei kultúra annyira fejlett volt, annyian keresték a hétköznapi szolgaságból szabadulásukat, hogy egy idő után már nem bírta el a város. Sokan kényszerültek kivándorlásra megélhetésük érdekében, melyben közrejátszott a kor kedvezőtlen politikai és vallási felfogása is. A tehetséges cseh zenészeknek azonban nem volt nehéz munkát találniuk külföldön, bármerre is jártak, tisztelet övezte őket.

Ebben a zeneművészetileg irigyelt korban élt Mozart is, aki azért hagyta el szülővárosát, Salzburgot, hogy Bécsben váltsa be zeneszerzői felemelkedésének reményeit. A bécsi közönség azonban akkor még nem fordított rá túl nagy figyelmet, nem méltányolta tehetségét, ellentétben Prágával, ahol valóságos Figaro-láz tört ki a Figaro házassága c. opera bemutatója után. Az osztrák zeneszerző ugyanilyen elsöprő sikert aratott a Don Giovanni 1787-es ősbemutatójával is, melyet saját maga vezényelt. Annak ellenére, hogy Mozart viszonylag kevés időt töltött Prágában, a lelkesedés iránta azóta sem hagyott alább. Egész iparág épült a népszerűségére – éppúgy, mint Bécsben.

(Programajánló: Figaro házassága, opera olasz nyelven a Kassai Állami Opera előadásában, Fertőrákosi Barlangszínház)

Míg Mozart Európa zenerajongóit kápráztatta el, addig Casanova a kontinens asszonyaival tette ugyanezt. Elbűvölő különc lehetett, aki nemcsak felszarvazott férjeket, de mágiáról szóló könyveket is hagyott maga után. Ebben az őrült évszázadban élt Madame de Pompadour, XV. Lajos szeretője is, aki nagy művészetpártoló volt, barátságban Voltaire-rel. Ezekben az években vásárolta meg a Buckingham palotát III. György is felesége számára, ahol aztán tizenöt gyermeket neveltek, miközben több ezer kilométerrel nyugatra James Cook kapitányt addig felfedezetlen partok felé fújta a szél. Megkerülte Új-Zélandot és behajózta a Csendes-óceán utolsó felderítetlen, déli térségét. A század második felében Európa megismerkedett a burgonyával, Napoleon megszületett Ajaccióban, Herschel felfedezte az Uránuszt, felszállt az első, ember irányította léghajó és Washingtont az Egyesült Államok első elnökévé választották.

Habár a fejlett cseh zenei élet már nagyjából a 18. század közepétől pezsgett, a saját konzervatóriumukat csak mintegy 40-50 évvel később, 1811-ben nyitották meg, mely ráadásul az első volt egész Közép-Európában. A 19. században egyre több német zeneszerző érkezett Prágába. Adott itt koncertet Beethoven, Paganini, Berlioz, Wagner és Liszt is.

A cseh földön túlburjánzó német muzsikát Bedřich Smetana hazafias fellépése állította meg. Tevékenyen inspirálta honfitársait is 24 évesen az 1848-as forradalomban. Mindig élnek a világon olyan nehéz sorsú emberek, akiknek a vágyott társadalmi elismeréshez nemcsak a saját tehetségük kiművelése, de testi (vagy szellemi) fogyatékosságuk meghaladása is szükséges. Ilyen volt Smetana is, aki 50 évesen elvesztette hallását. Vajon képzett zeneszerzőként mi meg tudnánk-e haladni önmagunk? Smetana nem adta föl, sőt, ezután komponálta több kiemelkedő művét is.

(Programajánló: Az eladott menyasszony, vígopera, Csokonai Színház)

A 19. század másik nagy cseh tehetsége, Antonín Dvořák, akinek a neve a rendszeresen koncerttermekbe és operaházakba járók számára már ismerős lehet, éppúgy, mint a 20. század két nagy nemzeti öntudattal megáldott zsenije: Leoš Janáček és Bohuslav Martinů is.

(Programajánló: Elfújta a szél, balett, Magyar Állami Operaház)

Nem volt mindig egyszerű dolguk a zenészeknek az egymásra következő évszázadokban. Míg a Habsburgok pártolták a művészetet, a 20. század ideológiáival már gyakran kellett kemény harcot vívniuk. Ennek megfelelően a komolyzene mellett előtérbe kerültek más irányzatok is, mint a dzsessz és a popzene, majd a lázadás nagy kifejezőeszköze, a rock is.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s