Advent Budapesten – hétvégi bolyongás a ködben

Advent idején mindig elfog a bizsergés, hogy nekem is a karácsonyi díszekkel teleaggatott, csillogó füzérekkel ékesített, színes lámpákkal megvilágított belvárosba kell mennem, hogy együtt pulzáljak a borgőzös tömeggel. Így tettem most hétvégén is, ezúttal Budapest utcáin.

Bár az idő nem volt éppen fényes vagy túl karácsonyi, se a Nap nem sütött önfeledten, se a hópelyhek nem cikáztak a fejünk fölött, sőt, másodnapra még a köd sem nagyon eresztette a várost. No de, legyünk optimisták, legalább az ónos eső nem esett. Mindez nem enyhítette a bizsergést, megnéztem hát az időszak egyik klasszikusát, a Vörösmarty teret. Az egész mit sem változott az elmúlt évhez képest – hacsak nem pont egy inflációnyit: egy pohár forralt borért (két deci) 700, egy darab sült gesztenyéért (igen, jól olvasod, egyetlenegy darabért) 100, tíz deka bonbonért (ami kettő darab) 1.000, a kürtős kalácsért pedig 1.200 forintot kérnek. De hát kérjék, ha van, aki megveszi. A díszek, a vásári hangulat, és a bor íze a számban oldja ilyenkor a kötelező készülődés görcsét, ami leggyakrabban a Szentestét közvetlenül megelőző napokban fog el és próbál egyre sürgetőbben cselekvésre ösztönözni – szerezzem be a még elmaradt ajándékokat.

Esőnapra tervezni alacsony költségvetésű turistáskodást nem is annyira egyszerű, még akkor sem, ha valamennyire már tisztában vagyunk az adott várossal. Akárhova is tenném be a lábam, rögtön a pénztárcámba kellene nyúlnom. Kiállítás 1.200-tól 3.000-ig, színház 2.500-tól 5.000-ig (persze, még tovább, de akkor már felhúzom az amúgy dobozban tárolt nyúlszőrös csizmámat is), a mozi is 1.500-2.000 körül mozog, hogy a templomokról már ne is beszéljünk. Kiábrándító, hogy itthon (Európában?) nem térhet be a lelki feltöltődésre vágyó egy-egy templomba anélkül, hogy ahhoz ne kelljen valakivel előre időpontot egyeztetnie vagy borsos belépőt kifizetnie, vagy hogy egyáltalán ne zárt kapukat találjon. Így maradnak a kávézók, amit én egyáltalán nem bánok, illetve az olyan helyek, ahol finom falatokhoz juthatunk. Bevallom, kissé már elszoktam a pesti árak színvonalától, így olykor-olykor még kikerekedik a szemem, mikor egy adag főételért egy kifőzdében annyit kérnek el, mint itt Pécsen egy kétfogásos ebédért (sőt, ha ügyesek vagyunk, ezért az árért itt két nap is jól lakhatunk).

A hétvége fénypontja így egy kávézó lett, mely a nyugalom szigeteként tündököl a Krisztina körút egyik jelentéktelen szegletén. A galériázott kis helyiség mintha direkt bújna el a főváros zajától, kívülről nem túl feltűnő és nincs is túlzottan kivilágítva, mint a környező bárok, így az ember hajlamos elmenni mellette, hacsak nem avatták már be mások a titokba. A Csészényi Kávézó egy olyan hely, ahova nyugodtan elviheted kedvenc könyvedet és eltöltheted úgy a fél délutánt, hogy közben eszméletlen finom habos kávékat és süteményeket rendelhetsz asztalodra. Nincs tömeg és nincs zene; múlt század eleji bútorok, cégérek és ma már mókás feliratú táblák között szívhatod magadba a napi koffeint. Az áraik abszolút átlagosak, sőt, a környékhez viszonyítva alacsonynak is számítanak, a kiszolgálás mindig kedves és barátságos, szóval nálam 10 pont a 10-ből.

Aki Budapestre látogat, az általában nem hagyja, nem hagyhatja ki a Budai Várat. Szerintem legalább öt különböző útvonal van, ahonnan meg lehet közelíteni a Budavári Palotát és környezetét. Meredek lépcsősorokon, hegyoldalba épített gyalogutakon sétálhatunk fel, de a lustábbak a Siklót is igénybe vehetik – persze nem ingyen: idén még 900, oda-vissza 1.500 forint a díja. A szemerkélő eső ellenére itt mindig külföldiek hada sorakozik mindenfelé. Kicsit szomorúan is vettem tudomásul, hogy magyar szót nem lehet hallani, pedig nem gondolnám, hogy mi magyarok már minden centijét ismernénk e városrésznek. A Mátyás-templomba, Nemzeti Galériába természetesen belépőt szednek, így azokat most kihagytam.

Személy szerint nem vagyok a korcsolyázás nagy barátja, kerülök minden olyat, ami nem ad biztos talajt a lábamnak (Freudok, lehet elemezni!). Annál szívesebben nézem, ahogy az ügyesebbek siklanak a hatalmas jégen. Az eső ellenére meglehetősen sokan csábultak ki a Városligeti Műjégpályára a hétvégén.

Korizás helyett inkább tovább indultam a Vajdahunyad vára felé, ahol a hidegben már kissé elcsigázott eladók próbálták kisebb-nagyobb sikerrel marketingelni portékájukat. Érdekes azért az a népgondolat, mely advent idején indián népviselettel tölti meg a kicsiny fabódét vagy éppen hardcore stílusban, úgy 90 decibelen képzeli el a kiskarácsonyt. Általános tapasztalatom, hogy hazánkban igen ritka a vérbeli kereskedő, az a fajta, aki úgy húz ki a zsebünkből pénzt, hogy amellett még szórakoztat is; mintegy barátokká válunk egy röpke időre.

Másnap reggel szerencsét próbáltam az időjárással Normafán – és nyertem, még ha csak egy újabb esélyt is egy következő körre. Ahogy felért a busz Svábhegyre, a vastag ködpaplant lehagytuk végre, és megmártózhattunk a Nap sugaraiban. Rövid volt a mámor, ahhoz mindenképp, hogy az előző este megfagyott ónos esőt teljesen felolvassza, de még sajnos ahhoz is, hogy egy tisztességes fotót összehozzon az ember. Pedig a látvány utánozhatatlan, bár gondolom, a környéken élőknek már unalmas mutatvány – csak néhány dombtető kandikált ki a felhőszőnyeg alól, amely teljesen elnyelte a várost. Szívesen sétáltam volna még egy nagyot, de mint említettem, nem vagyok barátja a hónak, igencsak kapaszkodnom kellett, hogy ne induljak meg én is a hatéves síelni tanulókkal lefelé.

Ha nem vagyunk sznob franciák, karunkon egy (valódi!) Louis Vuitton-nal vagy a Prada-jukat féltő olasz signorinák, esetleg újgazdag moszkvai uraságok, hát tökéletesen megelégszünk azzal is, ha a Hilton vagy a Four Seasons hotelek csillogó luxusa helyett a város szebbik felének építészeti stílusvilága rajzolódik ki elénk a félhomályban, ahogy gőzölgő forralt borunkkal végigsétálunk az esti Duna parton.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s