Trekking az Annapurna alaptáborba – a negyedik nap

Kiindulópont: Himalaya (2.920 m) / napi cél: Machapuchre Base Camp (3.700 m) / táv: 5 km / tiszta menetidő: 4 óra

Hegyet mászni csak tiszta fejjel szabad. Az ember elköveti néha azt a hibát, hogy azt hiszi, komfortzónájából kiszakadva a problémák is másként vetik árnyékukat, ami részben így is van. Viszont az eredmény nem kedvezőbb számunkra, ugyanis ami a megszokott napi rutin között nyomasztóan hat ránk, az nomád körülmények hatására még erősebben fejti ki ezen hatását, így vonva el az értékes energiát testünk összes izmától.

Az ember már csak ilyen, nehezen vonatkoztat el múlttól és jövőtől, hogy megélje a lét finomságait a MOST-ban. Ennek fényében (vagy inkább árnyékában) ritkán jut eszünkbe, hogy nincs igazi probléma, minden ilyet csak mi kreálunk magunknak miközben felépítjük saját valóságunkat.

A napi etap nem kritikus, ha nem kapkodjuk el, akkor erőlködés nélkül járhatjuk végig. Némi nehézséget egyedül a magasság jelenthet. Nagyon kell figyelnünk, ne legyen túlságosan szapora a pulzusunk, mert ez a kisebb oxigéntartalmú és parciális nyomású levegő miatt könnyen hegyibetegség kialakulásához vezethet. A szervezet ezt a csökkent nyomás miatt keletkezett oxigénhiányt a légzés fokozásával törekszik áthidalni. Ha úgy érezzük, hogy szükséges, álljunk meg nyugodtan, pihenjünk, üljünk le egy nagyobb sziklára és kortyoljunk néhányat kulacsunkból.

Kora délután érjük el a Machapuchre alaptáborát, melynek hatalmas teraszán élvezzük kicsit a simogató napsütést, no meg a látványt, ahogy az Annapurna I. a felhők között bújócskázik velünk. A számos szobával és ággyal rendelkező alaptábor úgy tűnik, mégsem képes kielégíteni a növekvő turistaáradatot: néhányan kint sátraznak a helyenként hófoltos placcon. Tágas melegedő vár ránk, ahol jóízűt falatozhatunk, hogy ismét energiát nyerjünk.

A napi terv szerint felmentünk volna az Annapurna Base Camp-ig (még úgy két óra és 430 méter szint fölfelé), hogy másnap nyugodt körülmények között indulhassunk vissza Naya Pul felé, ám az égiek ezt másként gondolták. Az idő rosszabbra fordult, az óriások teljesen felhőbe burkolóztak, betakarva a völgyet is, amerre utunk vinne. Akklimatizációs célból azonban nagyjából félútig (úgy 4.000 méterig) mégis felmentünk ebéd után, majd – mivel már erősen sötétedett – jó tempóban vissza a Machapuchre alaptáborba.

Az éjszaka itt már nem volt nyugodt. Napok óta köhögtem a kathmandui por és a száraz hegyi levegő miatt, aminek következtében a tüdőm eléggé viseltes lett. Elkövettem azt a hibát, hogy egyetlen éjszaka kedvéért nem hoztam igazán meleg holmikat, így piszkosul fáztam annak ellenére, hogy minden lehetséges ruhát magamra vettem. Nem is aludtam jól az elmúlt napokban, nem tudtam kipihenni magam rendesen. A sok ruha pedig csak fokozta a diszkomfort érzetet. Ha fordulni próbáltam a hálózsákban, az öt réteg pulóver (melyből három kapucnis, természetesen mind a fejemen), plusz sapka, plusz aláöltöző harisnya és nadrág, valamint két vastag zokni, kesztyű, sapka együttes, mely tökéletesen kitöltötte velem együtt a hálózsákot, nehezen mozgott együtt vele – félő volt, hogy a reggelt „rongyba fulladás” miatt már nem érem meg… Ilyesmin azonban nem kellett sokat tipródnom, ugyanis alig hunytam le a szemem.

Végtelen hosszú tud lenni az éjszaka, ha az ember ismét magára marad a gondolataival és a bárányok számolgatása helyett inkább a hogyanokra és miértekre keresgéli egyre reménytelenebbül a választ.

Advertisements

Itt hozzászólhatsz:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s